Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
Darkó IsMn: Utrakelt hajlék most sem fakadt ki ellene, ez végképpen tönkretette a férfit,. — És ez mi?! — meredt az asszony fejére.. A jobb halántéka fölött, a lesimitotL hajak között egy jókora csomó tisztafehér haj világított a gesz Lényé barna s csak ritkán őszes fején. Az asszony odatapintott az ujjúval. — Ma éjjel történt, — felelte, — csak reggel vettem észjre én is. Képzelheted, hogy nem sokat aludtam. Bálint kezében táncolva reszketett a papírlap, amelyel elvett a felesége kezéből. Olvasni próbálta, de nem látta. Amik látott is, nem értette. Idegen nyelven volt írva, de a szeme is mintha idegen gyökerekkel nem a fejében, hanem mesz^ sze kint a levegőben tapogatózott volna. — Mi ez? — ismételte Bálint és leült a konyhaszékrei. — Nem értem..... 1 ' — Az van benne, hogy öt napon belül el kell hagynunk ia várost. Kiutasítottak, meri nem vagyunk idevalók. V. A korbács jelentősége kitűnik. Bálint egy darabig hangtalanul ült a konyhaszéken. A felesége feketekávét szűrt az egyik edényből a másikba. A: gyerekek kézbevették kávésbögréiket, sorba járultak az anyjuk elé és mindenik félig kapta feketekávéval a magáét. Bálint gépiesen állt fel, odament a tűzhelyhez és a szélén párolgó tejeslábasból mindeniknek adott egy merőkanállal., Minden úgy történt, zavartalanul és az étkezések ünnepélyes aktusánál mindig megtartott rendben, mint ahogy azt az állandó szokássá vált gyakorlat kikényszerítő ereje természetessé tette. A nagyobbak az iskolába menés előtt teát kaptak kenyérrel, a kisebbek később jó erős tejeskávét. Az ég, a családi égbolt nem dőlt még össze, egyelőre nemt. Bálint cukor nélkül ivott tiszta feketét. Szólani akart var lantit, amikor a konyha ajtaja erélyesen nyílt szélesre s egy hatalmas termetű, pajzánul gömbölyű asszonyság perdült be rajta. | — Jajj szomszédasszony, — harsogta lelkendezve, — gyüjr jék már megnézni azt a disznó Hektort! Hogy milyen felifordulást cinál az a köly kei vei. Hogy hurcol! ide meg oda őket, megragad! a nyaltuknál fogva, a bőrüket fogja a nyaltuknál és úgy fityogtatja á fogai között. Jujj de disznó egy drága íáb-z lat az én Hektorom, mondom, hívom már szomszédéltat is, hogy élvezzék a disznót... Jesszusom, hát ez mi ? A lelkendező asszonyság mögött, fogai közt egyik vinnyogó kölykével, a szenzációs Helttor bujt be az ajtóm Egyenesen a gyerekekhez tartott, felemelte okos, bumfordi fejét
