Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

futkosó, csúf életet.

Karban énekelték, felzengő kórusban :

— Kérek huskát, nem zsiroskát

Zaftot és knédliiit! —' ;

A tréfás szavakban a kevéssel beérő emberfiának komoly boldogsága zengett harsányan. Bálint szivén átmelegitett. gyerekeinek a boldogsága. Azokat a ritka pillanatokat élte, amikor megajándékozott lélekkel nézett tizenkét tagú családjára..

Szürcsölődve, harsány étvággyal, zajosan vacsoráltak. A jóízű hús és a mosolygó gombóc is boldog volt, hogy ilyen barátságos gyermekek örömévé válhatott. Vacsora után aztán előpenderült a kis Pötty és formás versikét mondott apja szűr letésnapjára. Az ünnepi étkezés boldog zsírosságával az arcukon egymáshoz fenték az ajkukat Bálint és a gyerekek* Ez is eltartott egy jó ideig. Utána lerámollák az asztalt, Bálint leült egy alacsony gyermeksámlira. A zajgó aprónépiség megjelepedte körülötte a padlót, mint a megrázott almafa alját a friss, piros gyümölcsök.

— Gyerekek ! — szónokolt Bálint, — hívjátok édesanyátokat is ide. Úgy ni. Menjetek Manciért és őt is hívjátok be.

— Manci azt üzem, hogy az egész banda felfordulhat, neki se inge, se gatyája. Bezárta a szobaajtót és Sir, — jelentette Elemér,

— Ha haragszik, majd megbékül, ha nem békái, majd megkékül, — vélte Juci s a gyerekek várakozással néztek az alpjukra.

— Most még hagyni kell őt, — mondotta Bálint és szemé beszéddel fordult a felesége felé. — Nohát gyerekek, máma elárulok nektek valamit. Hát tudjátok, mindig szerénynek kell leírni és nem szabad soha arról beszélni, ami. jólesik az enitbernek. De én most mégis meginondoím, hogy nekem máma nagyon jólesett, hogy ilyen szépen megemlékeztetek rólam..

A gyerekeknek egyetlen kötelességük, hogy tiszteljék szüleiket. Látjátok, én nagyon sokat küzdők értetek, de ilyenkor úgy érzem, hogy mégis-,mégis érdemes ez a rengeteg küzdelem. Ha ti jók vagytok, ez a szüléitek jutalma. Ennyit csak megépdemlünk tőletek ? !.... Alá kell rendelnetek magatokat az öszszesség érdekeinek !,..

Nyelt egyet és elhallgatott. Megzavarodva nézett a nagy fiúra, de ez komolyan, helybenliagyóan nézett vissza rá).

— Igaz, — élénkült fel hirtelen Bálint, — máma egy nagyon szép mesét akarok nektek elmondani...

Szétkotorászott az emlékezetében, de sehogyse julott az eszébe egyetlen mese is, de még egynek az icike-picike dar pabkája sem. < .