Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

— Asztalhoz! — vezényelte Bálint nagy komolysággal!. Robajjal helyezkedtek el az asztál körül A felesége csüggedj ten tett egy-két lépést a szobában, aztán kivonszolta magát a konyhába.

Bálint összetette a kezét és ünnepéivesen szólt:

— Hívjátok be Mancit. Géza fiam, üTj te is az asztalhoz?

A fiú a sarokban összerezzenve állt fel.

—- Nem vagyok éhes, — akarta mondani, de aztán nyelt egyet és letelepedett az apja mellé. Sápadtan, távolba révedő lélekkel ült mozdulatlanul.

Pötty ment ki a nagylány után, de nyomban vissza is érkezett:

— Nem. jön. Azt mondta, hogy nem éhes és többet ne merészeljük hívni.

Átérzett komolvsággal adta le a jelentést, aztán felkapaszkodott a lócára és tarkavirágos barchettszoknyácskáját szépen kisimította maga alatt.

— Jól van fiam I — mondotta Bálint, miközben szomoru»zea rándult meg a nagy, csapzott bajusza :

— Imádkozzunk !

A gyerekek Mancit korholó arccal hajoltak összemarkolt öklöcskéik fölé és kórusban zengték:

Atyánk nézd el bűneinket,

Láss el minket táplálékkal,

Lelkiekkel, testiekkel,

Ha más nem jut, maradékkal.

Hálát adunk Néked, Atyánk

Jő anyánkért, jó apánkért

S napot végző, bár szerény, de Tápláló kis vacsoránkért!

Ámen, zúgták magas abban es nagy, jó nyelés volt ez az ámen a gondoskodó Jóisten felé, akit ebben a családfeje által készített és n'em minden irányzatosságtól mentes imában fehérkötényes, jókedvűen mosolygó, kövér drága szakácsnak tisztelt a Karvaly Bálint családja.

Az édesanya párolgó tálon húst hozott vadas lében és hozzá barátságos, jókorára bátorodott gombócokat. A gyerekek megmozogtak a boldogságtól a hosszú lócán. Már nem is sajnálkoztak az első ételnek szánt, de délről maradt babfőzalék gyászos sorsa felett-Bálint felállott és megcsavarta a villany körtéjét. A fényesség rráborult a gyerekek szemén felgyűlt fényre és testvéri csókban forrt össze Véle.

Milyen jó éhesnek lenni! ilyen szokatlan fogalmazásban jgeulelték a kétszeres fényű gyermekszemek ezt az étel után