Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

A gyerekeknek ettől hirtelen eszükbe jutott, hogy éhesek. Mint apró sziuindiánok, tolongtak az asztalhoz. Üres gyom!rocskáik a torkukon keresztül zúgták fel követelő üzenettel a konyha felé, mint a szélrohamtól megingott tenger a < - világitó torony ellenálló sziklái felé :

— Enniii ! Mamuska enniii !

Manci visszafordult a tükörtől :

— Nem illik dobolni.

Bálint ijedten tette le az evőeszközL. Egyik nagyobbacska fiú a gonoszok közül, Elemér, a Manci háta mögé lopózott, ugrott egyet s miközben egy székre penderült, a lány nyakába kartonból kivágott, spárgára fűzött, jókora Láblát dobott^ Éktelen vörös betűkkel volt a táblára felmázolva:

«Szabad kézből eladó !»

Rengeteg baj okozója volt már ez a tábla. A Karvaly ék egyik legérzékenyebb sebérle emlékeztette a családot a kor moly kiskölyök ötletessége révén. Ezerszer elkobozta a szülői hatalom, ezeregyedikszer is előkerült. A Manci életét méreggel töltötte teli. Minden nap előkerüli, legalább egyszer, többnyire ilyenkor, vacsora idején, mikor az egész család együtt volt, s egy észrevétlen pillanatban a Manci nyalkában termett.

Néhánv éve történt, hogy egy csufságos alak, egy vasúti, gyakornok érdeklődésé vei reményt gerjesztett a terjedelmes család vezető tagjaiban, Bálint akkoriban sűrűn emlegette, az anyjuk csendesen helyeselt neki, hogy Manci menjen férjhez a jelentkező szerencséhez, Manci azonban olyan jelzők kíséretében, amelyek között az, hogy fancsali, áporo'dott, ökör, kenguru és egyéb természeti tényezők, az enyhébbek közé tar-toztak, kijelentenie, hogy ezt a szívességet nem teszi meg bőrével kufárkodó szüleinek.

— Utóvégre már eladó lány vagy ! — mondotta akkor Bálint és könnyezve tűrte a lánya szidalmait. Ez a mondás a gyerekeknek nagyon megtetszett és akkor készítették a táblát,

Manci sápadtan fordult hátra, a gyerekek vihogva tolongtak a sarokba. A lány leguggolt a dívány elé, amelyen a. nagyfiú feküdt, Alájakotort és előkeritetle a korbácsot. Sziszegve kapta a kezét a szájához, és elforduló, ködbemártott szemmel jókora' szálkát húzott ki belőle, Csúnyát káromkodott.

A díványon fekvő fiú gúnyosan nevetett:

Harmatkezét felszántja durva padlónk s mi gyűjtve, dús halomban ott hever, régóta már a vén dívány alatt, piszokba nyúlhat nagyon könnyen ám !

Bálint büszkén pillantott a fiára :

— Jól megskandálod te, te Géza, a kutyafádat L. Hejj ami