Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

kor! én a kollégiumban Eperjesen....

Nem mondotta tovább, hirtelen nyelte el a többit. Ezúttal nem a megszokott akadály állotta ugyan útjál Bálintnál?, hogy nemlétező iskolai sikereiről beszámoljon. Mégse mondhatta végig most sem.. Nem a gyerekek kiáltották félbe a mondókáját, hogy: «Hiszen apa mindössze három gimnáziumot járt, akkor kivették»» így szokott máskor történni és Bálint ilyenkor csendreintett szívvel, behúzott fejjel vezekelt a régi mulasztásokért.

Ezúttal Manci miatt nem beszélhetett. A lány eddig vészesen szívta az ujját, most lenyelte a vért, amit kipréselt belőle,.

A táblát is szaggatni próbálta, de az erős és kemény karton, nem engedett.

— Szigfrid a sárkánnyal! — kiáltotta egyik gyere!?, mire Manci nekivágta a táblát. A szekrény tetején porosodó porcellánfigurák, apró vázák, busán szikkadó virágcsokor felé repült és lesöpörte ezeket a földre.

A csörömpölés felgyújtotta az egész család harcikedvét. A gyerekek kurjongattak, Bálint ijedten állt talpra. Ijedtében kibontotta az egyetlen szalvétái és a nyakába akasztotta.

Manci nekihevült, szép angyalként dühödten csapkodta a gyerekeket a korbáccsal. Sikoltozás, szembeszállás, asztal és ágy alá búj ás, semmi sem hasznait. Elemér lekapta az ágyjteritőt és Mancira próbálta dobni. Bálint ekkor l?özbelépeLt, de a korbács, véletlenül-e, vagy félszándékkal, végigvágott az arcán.

Odarándult a keze és fejjel rontott a lányának.

Géza felugrott a díványról és üvöltve támadt közéjük:

— Disznók ! Engeded el !... összébirkozott a nővérével s mindketten a “földre zuhantak;. Az asztal rájukborult, kinyitós, gyenge lapjáról a sok ócska eszköz szétcsörgött a szobában. A gyerekek riadtan bőgtek. Karvaly Bálint, a felborult ház feje, siránkozó arccal állott a tükör elé és a szemét próbálta megnézni. Halkan, panaszosan mondogatta :

— Hátha kifolyt. Pont belévágott.

— Ne bőgjetek ! — ordított nyomban utána s a gyerekek most csodálatosképpen a csend bozótjába menekültették az ijedelmüket. Bálint ekkor nekiment a földön heverő asztallapnak és lerángatta a két nagyobb gyerekéről. ‘Meghajolt, a szeme kitágult, a száján előbuggyant egy kérlelő szóhoz hasonló, rekedten reccsenő torokhang.

Most kinyílt az ajtó is s a küszöbön párolgó tállal a kezében megállóit a felesége. A nagylány és a fiú a földön ütötték, rúgták egymást, a korbács kirepült a Manci kezéből,