Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Bodor Aladár: Két vers (Piros mozdony. Ligeti pad)
Bodor Aladár: Két vers PIROS MOZDONY Földobog... s egy alagútból Szeme kigyul s jő piroslón, Újra itt a régi láz, oh, Elragad a piros mozdony. Elég volt itt. Bús állomás. Kormos üvegtető-égbolt, Rozsdás sínen ritmustalan Állni, várni — oh elég volt! Megcsillanni uj hajnalban, Oh, zihálni forró mellel, Szétvetni az éj kárpitját, Oh, röpülni uj szelekkel!... Harmatos rét sorompótlan, Uj virágok, kék világok, Szédült hidak ölelése: — Kitárt karral beleszóltok! Róma, Páris, Alpok, fjordok... Ezer küszöb ég alattam, Kóstolatlan bor s titok vár, Ezer szépség, csókolatlan... ...Becsukódik szemem, mint a Méhsejt, mézzel teli telten, Piros mozdony, hallgatózom,. Messze, messze dobog bennem... Mennyi az ut, mit nem jártam, Mennyi a tűz, mit nem égtem, Mennyi forró csókos Szépre Várok még uj reszketősben! Száz alagút tárul, zárul, Száz messzi sin borzong bennem, Jaj nekem, be gazdag vagy még, Csókos vagy még, Ismeretlen!
