Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Bodor Aladár: Két vers (Piros mozdony. Ligeti pad)
LIGETI PÁD Nem csak az a szépség, mely mingyárt szivén üt, Akad szép mindenütt. Nem csak az a jósziv, mely pénzt tud vetni, Más is tud szeretni. Két ócska deszka; egy pad volt a ligetben, Hogy szeretett engem! (Ócska pad... ugyanaz volt-e igazán itt? ö volt-e? — mit számit?! Hogy tudott ringatni, hanyattfekve rajta, Mint egy tündér sajka. Adott négy kék eget, aranyszélü felhőt, Friss jószagu szellőt. Szép nyugalma olykor ebéd idejében: Az volt az ebédem. Rímeket faragva (őt is megfaragva) Verset Írtam rajta. S vén, sunyi kerítő... a vershez lányt hozott, Csacskát, csudálkozót. Hogy csúsztatta felém, engem meg feléje, Mig összezárt végre! Két szál deszka, rózsák nyíltak rajtad, rózsák! Szépség voltál s jóság!
/
