Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Simándy Pál: Madách
Simdndy Pdl: Madách hogy milyen megismerésekből táplálkozik Madáchnak ez a filozófiáj a: akkor erre a kérdésre nem tudunk egyszerű feleletet adni. Madách tragédiájában nem egy, hanem három uralkodó és jellegzetes megismeréssel állunk szemben az életre és világra vonatkozólag. Ezt a hármas megismerést: Ádám, Lucifer és Éva képviselik és hordozzák. Lucifer a boncoló, analizáló, kétkedő értelem; Éva az érzelmi attitűd, Áaám pedig a tett, a hit és akarat embere. Ámde az ész, a szív és akarat megismerései nemcsak, hogy nem azonosok mindig egymással, hanem igen sokszor a legélesebb ellentmondásban állanak. Már most: melyik megismeréssel azonosítja magát a költő ? Azt kell mondanunk : mindahárommal. Az egyik époly meggyőző rá, mint a másik; illetve az egyik époly bizonytalan és álomszerű, mint a másik. Nemcsak az álomképekre, de az emberi szellem egész megismerésére A onatkoztathatők Madáchnál a panaszos szavak : Uram, rettentő látások gyötörtek és nem tudom, mi bennük a való. .. Ádám előtt époly titokzatos jövő gyanánt áll az emberiség történelme, mikor felébredt az álomból, mint állt akkor, amikor még mit sem látott belőle. De nemcsak Ádám van igy. Joggal vetették fel a magyarázók az ellenvetést, hogy, ha Ádám előtt nem is, de a költő előtt tisztán kellett állnia annak a történelmi múltnak, amely az ő életkorszakáig terjedt. De épen ez a lényeges és fontos Madáchnál, hogy ő ebben a tekintetben azonos Ádámmal. Emberi megismeréseinkről jól látja Madách, hogy bizonytalanok és ellentmondók; egyszer igy, másszor meg amúgy láttatják velünk a múlt, jelen és jövő dolgait, azoknak értelmét, illetve értelmetlenségét. Bizonyos értelemben a jelen és a múlt époly bizonytalan és titokzatos a megismerésünk számára, mint a jövő. Innen a Madách agnoszticizmusa. De innen a cselekvő ember hite és akarása is. A cselekvő embernek az élet minden pillanatában és viszonylataközt döntésre kell juttatnia hitét és akaratát. Döntenie kell akkor is, ha sem az értelme, sem a szive nem adnak biztos útmutatást a cselekvés irányára és értelmére vonatkozólag; sőt ha egyenesen egymásnak ellentmondó ösztönzéseket nyer is tőlük a döntésre. Az ember: szenved, sír, kétségbeesik; elveszti a hitét és azután mégis — cselekszik. Cselekszik, tesz úgy, mintha hinne, mintha tényleg tudná, mit és miért kell cselekednie, mintha tényleg látná, hogy értelme és célja van az életnek. Igazában csak az öngyilkos lelkében homályosodik el az élet értelme és értéke. Ha ez a homály mindjárt csak pillanat, nyi elmezavar volt is. * A tragédia perdöntő és igazságosztó zárójelenetében Ádám a te* remtő elé viszi a maga ismeretelméleti problémáját :
