Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése

Lányi Menyhért: Saulus

megtérése

lottaiból három napon belül? Ezért mondom, uj templom, amit ő emelt, mert nem kedves Istennek a régi templom szolgálata és megunt neki Mózes régi törvénye.

És akkor Saulus szivéből forró áramlatban kelt a vér, a megbotránkozás és dac kavargásával:

— A Törvényt ne! — ezt kiáltozta dühbe fultan és megragadta ama István kezét, aki hamisan szónokolt a néphez és mig ámultán döbbent rájuk az eszmélő tömeg, karjánál fogva vonszolta a kapuk felé, eszelősen kiáltozva:

— A Törvényből egy jottányit se.Kövezzétek meg!

És hulltak a kövek, a védelemre emelt karokra, a roskadó testre, a loccsanó koponyára és a szétmálló húsra. És ott állott Saulus, mígnem a kövek áradata egészen eltemetle a lázadót és szemeit az ut porába sülyesztetle és megtérő lélekkel igy évődött magában:

— így gondoltad te is, aki minduntalan rámtekintesz? Nem... nem igy gondolhattad, te, aki megfedted hívedet, amikor kardot rántott, hogy megvédjen az érted küldölt poroszlóktól. De akkor magyarázd meg könyörtelen szereteted! titkát. És mondd meg, mit akartál a Törvénytől, ha ilyen szavakat ültettél véredből kelt hívek ajkára ? És miért külted rám a viaskodást, ha nem vezérled lépteimet? Talán össze akarsz törni, mert kevély voltam veled szemben és zsugori a segítség 'eszközével? Ám én konok leszek a dacban, mint amilyen kitartó vagy te a szeretetben...

És Saulus később vállán érezte a bátorító kezeket, amikor !a papok házában ujjongva fogadták a Törvény uj őrét:

— Judea nyugodt lehet. A Törvénynek kemény őre akadt.

És az elülő kételyek nyomán fakadó büszkeség még bizonytalan tétovájában kereste Gamaliel tekintetét, de az másodszor burkolódzott el előle a szemhéjak titokzatos függönye mögé.

És Saulus a Törvény kardja lett, aki keményen sújtott le az uj tanok hirdetőire. Lángoló dacán fellelkesülve felrázódtak a Törvény szikkadt papjai is, gyűlöletük folyójának bő sodrát eresztve. És köréje sereglettek a szilaj fiatalok és csapatokat szerveztek, akik a kardok könyörtelenségét meghordozták egész Júdeábán és felkoncolták az uj hit apostolait. De amikor Saulus mégtért a véres csatározásokból, mind lankadtabban bágyadt a szaduceusok feslettségébe és felejtető mámorába. Gyakran volt vendége Marullusnak, a gőgjében magát Istennek hirdető császár helytartójának, ivott serlegéből bort és mulatott asszonyaival. De lelke nem volt se a véres tetteknél, se a felejtető mámorban. Mert daca enyhült és immár nemcsak kerülgetett lakában kísértették a szemek, hanem távoli utjain is.