Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése
Lányi Menyhért: Saulus megtérése De amikor vad lelkére végső béklyót vert a szeretet, amellyel ime esztendőkön át viaskodott, akkor röggyanó lépésekkel, gyermeki megadással vánszorgott el villájába és levetve felsőruháját, meztelen mellét feltárta a szeretettől '.sugárzó szernek felé. És megkinzottan imádkozott fel hozzá: — Mit akarsz tőlem könyörtelen szereteteddel ? Ó tudom, mit akarsz mondani róla. Már megértem, a dacom pokoli kohójában is. Nem fegyvernek szántad, hanem összeolvasztó tűznek. Nem római ellen és‘ nem Juda mellett. Értem szavadat ! A mindenható Isten napja egyként tündököl minden nemzet, minden fajta fölött. Minden ember Isten gyermekei, akiket csakis szeretet fűzhet össze. Csak a földi vágyakból szú-; lelnek az elválasztó ellentétek. Tudom, a hatalom szomja gyilkossá tesz, a pénz utáni vágy kufárrá, a zsugoriság érdeslelküvé... A te eljövendő országod mindezek fölött van... És hogy akkor Judeával mi lesz ? Tudom, egy jottányit se segitetl rajta nekibuzdulásom és keménységem. A kiválasztott faj elomlott a tespedtségben, a királyok szabad szava alattomos suttogássá aljasult a hosszú rabságban, a Törvény... a Törvény üres tömlő lett, amely újra tartalomra vár... ó tudom, nincs kiválasztott nemzet, nincs aki hatalomra jogosull a másik felelt, nincs rabszolgának született. Judea olvadjon fel az általános nagy szeretetben és szerény tagja legyen a nagy családnak. Vakon tapogattam szereteted kemény acélját és fegyvert akartam kovácsolni magamnak belőle. De Te nagyobbnak és szentebbnek szántad. És Saulus, őrjöngő tépelődéssel járt fel-alá belső szobája mélyén, kemény öklökkel döngetve mellét, vonagló kínban az irtózatos súly alatt. — Könyörtelen a Te nagy szereteted én Uram.. Követelő és parancsoló. Békésen éltem vagyonom ölén, szerettem a szép köntösöket, a békés szavakat, a bor melegét és asszonyok ölét. Miért taszítottál ki kemény kezekkel eddigi körömből ? Mi közöm a koldusok boldogságához ? Miért kéred számon tőlem a jó falatot, amikor sok száj hasztalan eped a száraz kenyér után ?. Miért én... miért nem segít önmagán a sok szegény ?.... Mért nem segítesz rajtuk az én gazdagságom összetiprásán kívül ? (Befejezés az októberi számban.) LÁNYI MENYHÉRT
