Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P Gulácsy Irén: Indul a gálya! porkoláb. I összeröhögtek és egy marék szemetet vetettek belé. Az átkozottak...! A rab vitéz nem emlékezett rá, hogy egész életében találkozott volna ennyi gazsággal, amennyi ezeknek csak egyikébe is szorult. Nem túlzott, mikor ezt vélte. A porkolábok kétségtelenül cudarabbak voltak a legelvetemültebb gonosztevőknél is, az egész teremtett földtekén;. Mert se rabló, se gyilkos nem cselekszik valamit cél nélkül. S néha-néha mégis megpihen. Kiáll. Ismer magábaszállást. Belső csömört. De ezek a fenevadak sose teltek be a szenvedések okozásával. Sohase léptek ki oktalan gyűlölködésükből. Egy se akadt, amelyiknek ne tartozott volna legjobb mulatságai közé: valami uj, meglepő kint föltalálni. Ha más szórakozásuk nem került, legalább valami hegyes eszközt döfködtek azok testébe, akik mellett elhaladlak. János mindinkább azon föltevése felé hajolt, hogy korcslelkű eszelősök egytől-egyig. Bármint volt is, mondhatlan megvetést érzett irántuk s még gyakran visszalérő lázképzelődései közepet! gyakran érte magát a gondolat-lévengésen, hogy ott ül valamelyiknek a hátán s addig fojtogatja,, énig az emberbőrbe bujt szörnyeteg szeme ki nem lép üregéből. Ezek a zabolátlanságai azonban mind gyérebbekké váltak. Teste lassankint megerősödött, tagjai visszanyerték szabad mozgásuk képességét. Egy napon aztán megint ott ütt a dalladzó teremben szenvedő társai közt. De hogy megfogyatkoztak azok ! Jó harmadával kevesebben lettek, mint mielőtt a gyászosemlékű élmény kiszólitotta közülük. És János ebből a számapadásból megértette, amin eddig hiába törte a fejét. Hogy mért nem vetették ki a gályából hitvány hóhérolóik, mikor maga-tehetetlenül kidült a dolgozók sorából ? Kellett a kar ! Az erő I szükség lett minden evezősre. Az ostoba emberpazarlás nagyon lecsökkentette a hajó személyzetét. 1 IX. i A romlás azonban már megindult a gályán. Az emberek egyremásra fordultak le a padokról. Valami különös gyöngeség lepte meg őket. Bőrük alatt vérfutásos foltok tűntek föl, még olyankor is, ha az őrök kezében pihent a korbács. A vérzési hajlam terjedt, növekedett. János padjából is lefordult egyik szomszédja. Szájszélein csörgedezve indult meg két piros esik... Hajtorzsái közt, gyuhr dt gumók.
