Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P. Gulácsy Irén: Indul a gálya! állt a szám a markolat tövén. Összerázkódott: az — uj nevétől 1 Egy percre a vén Bajazeth jóslata is fülébe csendült, hogy «jobb lett volna úgy...» De elutasította a gondolatot. Nem azért nyerte vissza eszének birtokát, — egyetlen tulajdonát a földön — hogy alig bírva ismét elveszítse. Erőt és önuralmat parancsolt magára. Szilárd eltökéléssel hordozta körül ja tekintetét. Hosszú, ehez képest aránytalanul keskeny, gerendákból és deszkákból ácsolt pajtaféle, ahova 'került. A bivalybőrrel dobszerüen bevont lyukon át — melyből evezőjének zára kinyúlt — kivette a hullámok /ütődéseiből, hogy padja körülbelül másfél rőfnyire lehet a viz színe fölött. Előtte és mögötte — úgy egy-egy rőfnyi távolságban — más hasonló evezőpadok nyúlászkodtak. Közép-járat választotta külön őket. A padokat úgy erősítették a gálya gerendáihoz, hogy minden következő magosabban esett a másiknál és valamennyi háttal a gálya haladási irányára. A többitől eltérést csupán az utolsó sorok mutattak. Ezek evezősei számára egyáltalán nem volt pad készítve. Alighanem állva kellett hát dolgozniok, már csak eszközeik nagyobb hosszúsága miatt is. Mikor ennyire jutott a tájékozódással, félbe is szakíthatta ismét. Ugyanoly embertelen módon, ahogy ő a padra terült, társai érkeztek. Szám szerint még öt. Egy gyűrött orrú, hatalmas mellű fiatal barbár, egy javakorbeli zömök férfi., egy himlőhelyes cigányforma, egy szélesarcú tatár s egy sebforradásos hókaképü legény. A hóhérló pallérok nyomban bilincsekkel cserélték fel kötelékeiket és Jánoséval együtt odaláncolták lábaikat az evezőpad alsó gerendázatához. A nyomorultak szűkültek és vonaglottak a rájuk csergő ütésektől és csak nagysokára némult el a nyöszörgésük. Megnépesüllek addigra a többi padok is. Mindegyikre hathat kárhozott jutott. Valamennyiüknek úgy szerkesztették az evezőjét, hogy egyik sem fölözhette a másikat. ■ A terem megtelt tajtékzó, ziháló emberpáriákkal. Levegőjét a vér és veríték kezdte súlyosítani. S mindehhez a növekvő, fülledt hőség és sötétség....! Haj, akinek az a három rettentő betű ékteleniti a vállát...! Az bizony ne válogasson ! > ; i IV. Hát rettenetes volt a beköszöntő ! De a kínok serlege még korántse tölt be vele. Látszott a padsorok közt járkáló pallérok előkészületein, hogy nem fogytak ki meglepetésekből. Arasznyi magos és ugyanolyan széles ládikókat hoztak.
