Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P. Gulácsy Irén: Indul a gályái rodótokat. így:... Megint vigyorgásra futtatta szét a száját és megint ellátottá a torkát. Ezúttal elnyújtott, vonitásszerü üvöltést hallatott. — Ebből is megértitek, hogy ebek vagytok, akik ebül fognak veszni! Most takarodjatok! — vágta el kurtán a beszédét, ráunva a mulatságra. És szavainak nagyobb nyomatékául korbácsával a legközelebb álló rab arcába iütött. Az ember felorditott és felszökött egyhelyben. De akkor már jajveszékelt és szökdelt a többi is! Nagy kavarodás keletkezett, melyben János azt sem tudta többé, hogy tulajdonképpen mi történik? Csak annyit érzett, hogy toszitják. Majd záporszerüleg lehulló ütlegelés közepetb hirtelen kifogyott lába alól a lépcső. Kötelékeibe és más kötelékbe, malmozó karokba és lábakba gabalyodva, pokoli zsivaj hangjai mellett megindult zuhanvást a hajó, gyoméra felé. Érezte, hogy élő testeken gördül végig s élő testek zuhannak rá fentről. Azt .is, hogy párolgó vér csordul arcán, vállán, törzsén s hogy ez a véreső folyvást szaporodik azokéíval, akik még ő (felette tülekednek. Azonban nem maradt ideje se irtózni, se mérlegelni. Az egész ördögi utazás úgy tört rá, mint valami iszonyú, hirtelen láz-álom. Megszakadt benne érzékeinak helyes felfogó képessége és gondolatainak ép folyamata. 1 Mire a lidércnyomás alól fölszabadult, már lent is volt a hajó félhomályos fenekén. Ezt a sürü félhomályt alig szaggatta meg egy-egy szövétnek imbolygó fénye, úgy hogy világossághoz szokott szemei eleintén nem is birták a dolgokat egymástól megkülönböztetni. Mire pedig megszokta volna a szürke ködöt, ott súlyosodott bokáján a lánc s ő hanyall-hoinlók terült az evező-padok egyikére. Olyan fájdalom érte ismét, amitől be kellett csuknia a szemét Mintha betört volna fél arca...! Arra pillantott föl, hogy már fogja is azt a valamit, ami, az újabb szenvedést hozta rá és szorítja eszeveszettül. Az erőkifejtés eszméletet, az eszmélet józanulást nyitott* Gondolatai lassanként visszatértek. Vállába törülte veritékes arcát és keze alá tekintett. A tölgyfából készült dalladzó evezőt fogta ! Életének ezentúli társát. I 1 i Fényesre koptatták azt már más tenyerek gyötrelmes súrolásai ! 178 . ‘ / : / -
