Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P. Gulácsy Irén: Indul a gálya! Törtet, ki hogy bir. < i : i I " Valóban: a cifra kormányú hajó felé,..! Jánoson épp csak hogy keresztülfuthatott a gondolat. Azzal már fönt is volt a járópallón. Végződött az élet! És kezdődött valami, ami nem élet többé, mert nincs benne szabad mozgás, se akarat, se öröm. De nem is halál, mert nem ösmeri az örök álom békességét. Kezdődött a gálya, himbálódzott a gálya, élet és halál keresztutján. János jól következtetett. A hajó, melyre kerüli, valóban la kereskedelmi gályák s azok közt is a java rendjébe tartozott!: Húsz-harminc főnyi hivatásos gamidsi legénysége ott tűnt el batyuival a födélzet alatt, körülbelül el is foglalva ezzel minden emberlakható tért, amire a karcsutestü hajón számítani lehetett. Hol lesz akkor hát a raboknak otthonuk? No megkapták rövidesen a választ erre és minden más bennük szorongó kérdésre is. j A hajcsárok az 'árbócrud közé terelték a rőkönyödött falkát. Asztalnyi nagy, lépcsőzetes zsámolyféle emelkedett ott. Kis idő teltén egy harminc-negyven év körüli, harcsabajuszú kék-kaftános férfi sietett élő. Átvágott a födélzéten és föllépett a dobogóra. Tisztféle lehetett, mert igen rangosán dobálta a füles-bögre-fejét s a turbánjában két jókora strucctoll kalimpált egy gyémánt griff karmai közt. 'Ez a következő felvilágosító' beszédet intézte a megfélemledett nyájhoz: 1 1 < l — Kutyák.! Mai napon annyi, mintha megdögöltétek volna. Nem a mi dolgunk az ítéleteket kutatni. Csak hogy rendet tartsunk köztelek. Lesz gondunk rá! Tudjuk, hogy mire számi thatu k a rohadt párátoktól! S épp ezérl senki a fejét összedugni, egymás közt csaholni, de még suttogni sem merészkedjék! Kivétel, ha talán valami rangos miszáfir lépne a hajóra. Ezt azonban a fölvigyázóitok majd idejében hírül adják. S akkor mind igy tegyetek:.... , Az érdes papagály-hang egypercre elcsitult. « A bögrefej ü tölcsért formált a két tenyeréből. Aztán hangosan felkurjantott.:- Hú! Hú!-— Ez a köszönésiek, — folytatta utóbbi a cudar leckét. — Azt ne merjétek hinni, hogy továbbra is emberek vagytok! Nevetek nincs. Megszűnt. Számot .kaptok, melyet ki-ki ott lel a gályapadján. Az evezésre beoktatnak benneteket. Este pedig, mikor a száldob megperdül, magatok fújjátok tel a taka-
