Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!

P. dulácsy Irén: Indul a gálya

bőr foszlány közt, zöld mezőben lebegő ezüst félhold. Fölötte kócsagtollas zöld turbán s két lófarkas zászló.

Tudta, hogy az Ozmán Birodalom címere az egyedüli. amit a török használ. (Nála nincs született nemes úr !) így. a találgatás nem sok fejtörésébe került. Inkább a házikó lakóján! tűnődött.

Ki légyen? „

Előkelő személy, az bizonyos, |mert a lakása ajtajáról hosszú, becses gyöngyfüggöny csügg. Oldalait is drága keleti szőnyegek ékítik.

Kapitány ?

Igen, ha csata-eszköz a gálya! - '

Valami gazdag üzér?

Mégis, inkább ez látszott valószínűnek. A fedélzeten sehol, se mutatkozott, ágyú. Bálákba sodort szőnyegnemű annál több. Mocskos és rohanó emberek cipelik, süllyesztik le a hajó gyomrába. Mezítelenek félig és hogy a nap időközben teli fénnyel kisütött: veritékeznek is már.

János jólélekkel örült, hogy végefelé járnak a munkájuknak. Akkor talán lemosolyog fájuk egy kis pihenő..

Vagy lelkükszakadt foglyok, rabszolgák ezek is, mint ő maguk? j

Elhatározta, hogy a következő fordulónál meggyőződik a dologról. Elég, ha valamelyik vállal fordul felé. És haott a vállán a beleégetett három betű: «GÁL»,— a gályarabok' minden nációval közös bélyege...?

De írva lehetett, hogy a kállai kapitány sohase gondolhassa végig ezt a gondolatát.

Hirtelen éles, villámszerű fájdalom ^cikázott végig rajtái. Majd mielőtt a kínos meglepetésből felocsúdhatott volna: második, harmadik. j

A támadás oly váratlanul érte, hogy nem volt ideje fölvérteződni ellene.

Önkéntelenül fölkiáltott és düh-riadt szemmel kereste a fájdalom okozóját.

Nem kellett sok keresgélés.

A levegőben mint megbőszült kígyó, egy korbács1 röpködött. Aztán még egy és még tiz. Pontosan ugyanannyi, ahány rabterelő. Most buggyantak ki s futottak le a hajóról. Nyi> ván a rabok átvétele lehetett a céljuk, mert az egyik lajstromot tart a markában. Számlálja a rémült csordát, ahogy vinynyog’va lés púpossá görbedve elkúsznak előtte. S hogy a számot el ne vétse, minden tizediknek még ő is utána üt:

— Ileri, itler! (Előre kutyák!)

Mintha kellene itt sürgetés! ,