Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
Indul a gálya! (Részlet a „Káliéi Kapitány“ című készülő uj történelmi regényből. A regény cselekményének ideje a török hódoltság. 1575. A részlet előzménye: lápispataki Zsegnyey János káliói várkapitány esküvőjéről jövet török fogságba kerül. Sztambulba hurcolják, ahol a Diván szökés gyanúja miatt gályarabságra súlyosbítja büntetését.) Kireggeledett. Az út, amerre a fogolycsapat haladt, megélénkült. Mindenfelé fátyolozott arcú vizhordó r á j a-leányokat, asszonyokat, moskékba siető hívőket, piacra igyekvő szakácsokat és háti kalmárokat lehetett látni. Az útféli fazekasok már leállították talicska formájú, tolható korongjaikat, borbélyok lecihelődtek. A vándor kávéfőzők és cukrászok egymást túlrikoltozva hirdették: ki mit kotyvasztott. Hasonlóképp fennszóval magasztalták tudományukat a kardnyelők, majomtáncoltatók, kigyóbűvölők és delejes hatalmú dervisek is. A rabsereg azonban elhaladt (mellettük. Sőt a szőnyeg, kaftán, élőmadár és. üveggyöngy árúsok zsivajló sátorvárosánál sem állapodott meg. Egy nagy, szennyes piac-forma volt a célja annak! Afelé hajkolódtak a hajcsárok. No, a piac se nyújtott kevésbé élénk képet, mint az eddig megtett út! Kavargott, tarkállott itt is a mindenféle nép. Éppen hogy itt nem arabs patyolat, kordován, damaskusi penge, vagy drága haszontalanságok képezték az árucikket, hanem maga a teremtő Isten megcsúfolt álma: az ember. Nem állt egyedül ezzel a szomorú vásárral Sztambul a világrész népei közt! Velencében, Máltában is dívott a lélekkereskedés ocsmány szokása. De 'azért a sztambuli piacnak mégis, még fölöttük is megvolt az ő külön híressége ! Éspedig az, hogy itt szemmel se lehetett «selejtes portékát» látni. Ami reménytelen alja-foglya van a töröknek, annak ott a tenger, meg a zsák...! Ide csak a legjava kerül. Hatalmas mellek, gigászi lábszárak, acél-csipők! ‘ A piac-felvigyázók nyilván tudták is ezt a nevezetességüket, mert igen gangosán lépdeltek a magas dobogókra állított rabjaik körött. És akadt olyan árús, akinek kétszázötven, háromszáz forinton kelt el a «portékája»... (Hja, kellettek az erős izmok mindenütt! Bányákban, gályákon, aranymosó telepeken, kőolaj-forrásoknál, rengeteg erdőirtásoknál és a föld alatti körbenforgó, taposómalmok1 pokL‘ tóban, egyaránt. Gépek nem divatoztak. Napszám meg még