Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés
Zerdchelyi József: A géplés — Hát nem lesz ebből semmi jó, semmi haszon. — Copak? Mit akarni? — mondta a fiú. — Nye dobre — mondta a sógor, de Bicskás belevágott és most már a kezével lábával mutogatta és addig tekergetr te a nyakát, hogy a jövevény megértette a bajt és nagy haragosan szólt: — Szakra... még egyebet is mondott, de az titok maradt, mert hiába magyarázta, a három ember siketen hallgatta. A sógor másra fordította a beszédet. De a hangját csak mellesleg használta. — Hol akar a tekintetes ur aludni? — A gép alatt — mutogatta a legényke — jó levegő, puha szalma — alighanem ilyesmiket mondhatott. Bicskásnak kedvére volt a beszéd, nevetésre húzta a száját: — Akkor jobb a pelyva. — Nem... nem... idegenkedett az ellenőr és kinyujtózott hozzá, de ő is nevetett. — Próbálja meg. — Nem... nem... —, de beszélhetett akármennyit, Bicskás meg a sógor a két könyökébe markoltak, hogy a lába ne érje a földet és megindultak vele a pelyvarakás irányába. — Szakra —... kiabálta, kalimpált a lába, tekergett a nyalta, még a kalapja is lefordult a nagy erőlködésbe. Egész nevetség' volt. Az öreg bajsza alatt is mosolygás gyülött, ahogy utánuk ment és mikor a kasznyihoz értek, beleakadt a szeme a lyukverő vasba, ahogy a 'gép járókerekéhez támaszkodott. «Niene» gondolta, felvette a kézbevalót, aztán csak úgy félerővel odapászitóttá kétszer a legényke boglyas hajához, hogy lekommadt az istenadtának a feje, a lába is abbahagyta a szélhájr tást, meg a szava is elállóit és amikor a két ember letette^ csak nem akart felkelni. Szétkaparták a pelyvát. A megpállott földet másfél suknyi mélyen, két lépés hosszan megásták gödörformára, abba fektették, az ásott röggel bekaparták, a tetejébe meg olyan gerincet húztak a pelyvából, akár a linea. Odahaza perelt az asszony: — Hamarabb is hazajöhetett volna kigyelmed, itt bajoskodok a hombárba, azt se mondta, hova tegyem a másodot. — A pelyvarakást készítettük rendbe — mondta csendesen Kóczos Pelle István és zsákot noszogatott a szekérről a vállára. ZERDAHEL YI JÓZSEF
