Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés

Zerdahelyf József: A géplés

gondját. «Nem jól van, sehogy se jól van» — Beszélte magának — «megszámolja még a szemet is. Szólni kéne vele, ha elengedne vagy tiz zsákot mázsálatlan.» Akkor lépett hozzá a sógor meg Bicskás Pista.

— Velőnk

az Isten, ilyen búzát régen arattónk — /mondta

a (sógor. ;

— De nincs benne köszönet — válaszolt az öreg és a géplés felé bökött a fejebúbjával. . t

— Az

— mondta a sógor — segíteni kellene rajta.

— Fojtsuk a pelyvába. ;

— Oda.

— Abból baj is lehet — mozgottaz öreg szája. !

— így

is baj, úgy is baj — enyhítette valamelyik.

— Baj, mindenmódon baj. k

Még tovább is szövődött volna köztük, ha nem hasit belé a gőzsip.

A három ember szétszóródott, a zsákhoz, az asztagra meg a szalmára. Ott aztán sűrű munka között forgatták tovább a bajt. Ki-ki magában.

«Végzőre szólunk az urfival» — határozta Kóczos és attól kezdve vigabban nyulogatott a zsák derekához, hogy ia fenekébe rázza a szemet.

Az ellenőr meg csak mázsáit és ; felírta egymás alá rakott számokkal. Nem sokat szólt, nem is tudott volna. Amit mondott, azt úgy szedte fel egytől mástól, mióta ideküldték és ahhoz se állott a nyelve sehogy. Néha aztán gazolt is a maga szavával:

— Szakra...

ilyenkor a térdig lógó vékony két karja is segített. Ha ráfitymált a haragjára az öreg, akkor még a hóm/loka is kiveri fékezett. • »

A búza asztag fenekét feltisztogatták, aztán még járt a gép üres bugással, amig csak egy szem perdült belőle.

Mikor azt is kiadta, kiseperték a szortirt és megállóit a bugás.

— Ma nem bontunk újat — mondta az öreg. Csak a tetézést vetjük le, hogy reggel kevesebb bajoskodásunk legyen.

— Ahhoz

nem kell a nép mind. 1

— Elég

három.

— A

többi mehet! — kiáltott a sógor a nép közé. >

Még feldobták a búzát a szekérre, aztán odatámasztották a létrát és felkusztak az asztagra. Előbb a kalodát szedték le kézzel, aztán a szalma tetézést bontották el villával. A kik' ponyvát rávetették.

Mikor megint földet értek, odaálltak hárman az ellenőr elé. Az öreg kezdte: