Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés

Zerdahelyi József: A géplés

zsolta az ilyenkor még szivóis szalmát. Csúfságot vesz a szűz termésen a gép. Töri, zúzza a kévét, amit úgy szedett össze a kasza után a félkezes, mintha ölelgetné és amit himes tojás módjára gondoztak mostariig. De mintha bánná ja csúfságot, azonmód kiadja magából, a Jankó ölébe a tiszta sárga szalmát, alatta a pelyvát fújja csomóra, a közepén a töreket noszogatja ki, az egyik szélén a mindenfajta idegen magot pergeti. A legjava kézhez jön a zsákos végén, a tiszta búza, az első osztály, aztán a másodosztály, meg az ocsu.

A zsáknál az öreg áll. Odatartja a markát a szórós alá, aztán a szeme alá veszi. Sűrűn vizsgálja, beletúr [a kis halomba a jobb keze ujjával. így a másodot is. Ocsut is. Mire a végére ért, az első osztály felüljárt a zsák derekán és hogy tele is lett, elhúzta a géptől. Kötözőmadzaggal erősítette az összefogott száját és az első zsák puhán dőlt az alája készített szalmára. Hamar odakerült a társa is, aztán a harmadik, a negyedik. Gyönyörűség volt nézni, ahogy egymás mellé feküdtek a hízottra feszült buzahasú fehér hernyók.

Hogy aztán is erősen gyülött a zsák, eszire ébredt az öreg;

— Hé,

Zsuzsi te, kévés a zsák, hamar a kis ponyvát.

Zsuzsi egy szempillantásra odateritette elébe a háziszőttest.

— Hozatni

kéne, kölcsön.

— Eregy

csak Pesta bátyádhoz a szalmára, elküldenék hozzá... Zsuzsi az unokája volt. Még iskolás, de most nagyra nevelte benne a magabizását a komoly szó és szaladt a szalmahegy alá, mindjárt meg is tért.

— Azt

üzeni Pesta bácsi, hogy elszalajtja Lajost zsákért. Akkor már a kis ponyvára szórt a gép. Hegytelt a piros bubahalom rajta. Nyulott is, terült is, mind magasabbra, széjje^lebbre.

A hatóság embere, a cséplési ellenőr odalépett:

— Nem

jó, mazsalni búza — mondta félmagyar szóval. Kóczos István csak a szemével intett, a szavát úgy is hiába koptatná, nem ért az magyarul.

— Nem

csálni — mondta megint.

Az öreg szeme odaszikrázott, de aztán körüljárt a buzahegyen, papos kézzel a ponyvához nyúlt és a közepére sűrítette a szétfolyó szemet. > t *

A nap felkuszott az ég közepére és delet fütyült a gép.

A nép az asztagok alá sorzott levesszagra, öreg Kóczos Pelle Istvánnak gond főtt a fejében. Ritkán kanalazott, azt is soká fújta, csalt aztán eresztette a száraz testébe.

Hamar el is telt az étellel és elhúzódott az asztag tövétől. — Pipára gyújtott. Úgy ült napkeletnek fordulva a kopasz rakodón magába. Hogy a hátára látott a géplés, megeresztette a