Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés

Zerdahelyi József: A géplés

Valami kis mozgás volt körülte.

— Megtölteném

a kazánt, ha vóna mivel — szólt a gépész!.

— Hozhatok.

Jó lesz a kútról, vagy inkább folyóvizet ?

— A

patakról, a kő miatt.

Ifijabb Kóczos Pelle beleragasztott a vizes ,lajtba. Felcíkatott az ülésre valami gyereket és elzörgött bádoghangon. Hamar meg is tért a vízzel. Öreg Pelle István a farakáshoz tette a testét, kinyulott a két karja az ölfáért, adogatta a favágató tőke környékére.

— Sógor

— szólt Bicskás Pelle Istvánra — tán segítenél.

— Segítek

— aztán ő is hajigálta a száraz cserfát. A keményfa üveghanggal vágódott a növekvő rakásba. Az éjszakába futó csendesség messzire hordta a hangot.

— A

kis fűrészt — hallatszott a gépész parancsa. Mikor aztán a cigányfütő előkotorta a szerszámot, kézbe vette az egy végét és úgy mondta:

— Készítsünk

hajnalra belőle.

Egy darabig még szólt a fűrész, aztán hasgatás puffant a tőkéhez vert fejsze fokától, mig el nem hallgatott a rakodó.

A cigány kukoricapásztor tüzelt fölötte a hegyen. Onnan piroslott kis pislogással, meg a faluban felelgetett egymásnak az ugatás. , i

Különben föléjük feketedett a csendesség.

A pelyvarakás.

Egész álló vasárnap égett a tűz a két Pelle házában. Estéiig forgott körülte a három asszony. Az öreg Kóczos száraz felesége meg az ángya, no meg a Bicskás Pista friss asszonya. Fonatost, gubatésztát gyúrtak, dagasztottak. Elmetszették vagy két tyuk nyakát, aztán még sok egyebet készítettek, akárha lakzira készítenék'.

Mert olyan a cséplés. Akinek keze lába van, mind megtudja a napját, vagy a csigától, ami a tyúkhúslevesbe föl meg, vagy a kemény izzadástól a szalma tetején. Aki a törekes ponyvát huzogja, azt meg a szálkás búza pora birizgálja.

Mikor a hajnali párába belevisitott a tüzesgép hangja, már ott állt az egész nép. Nagy sistergéssel indult a gép, lappogott a főszij, amíg a dob bugása felül nem ’kerekedett. Üresen búgott egy jó darabig, azalatt körüljárt a gépész, az etető és, hogy a Jankó is szaladt, a

paternoster is

dolgozott, a rosták rázták a szombati port és fekete felhőt fújt a szalmarázó szája, a gőzsip kiadta a parancsot. Az első kéve leforgott az asztag oldalán a kaszhyi szélesre nyitott tetejére és a kötélvágó lány kezéből a dob szájába terítette az etetőember. A dob mohón kapott az eleség után és nagy mordulással behab