Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés

Zerdahelyi József: A géplés

— Van,

meg lesz Is, hogy az ördög akárhova tegye....

— Ej,

nem kell búslakodni, ki a megmondhatója hogy gyűlik a zsák.

— Az

ám — szólt a bíró — az is rendelet, hogy állítanak a géphez.

— Állítanak?

— morgott az udvar

— Állítanak.

— Segítőnk

rajta — peckes szóval szólt Pelle Péter.

— Hát

?

— A

tüdejére száll annak a szálka, szúrni fogja.

— Isméred

? — mind odanézett, mert hogy megvilágosodott a szemükvilága a hosszú sötéttől. Péternek hegyesre állott a beszédje, meg a becsülete is növekedett, mikor kimondta:

— Az

ördög, nem ismérem, meg nem is akarom, de ha idegyön oszt a géfphez áll, hát... hát... olyan lesz neki a mejje,, hogy nem állja.

A fenekedés beletalált az emberek gondolatába.

—• Ez a beszéd. i

— Ez.

— Megér

egy decit

— Hozzatok

csak — és új fent i mcgcsörgött az apró közpénz, de most a biróné asszony dolgos kezében.

így aztán múlott az idő. Hallgattak. Minek is a sok beszéd. Egy nyomba igazodott az eszük a Peti szavától. Csak pipaszívás pislogott köztük és egyik másik csutora szortyogott meg. Más hang nem volt. i

Miikor aztán a másik deci is kortyogásba veszett, kibúgott a háborgás a szájukon és hangos szóra látott a kelő holdvilág.

— Csak

sanyargatnak...

— Én

nem állom soká...

— Bolond

a magyar, csak tűri.-- Mint a barom.

— Bolond,

meg buta is. ‘:' i

— Dejszen

!

Csak sisterikelt, ritka buborékkal, de aztán Összeszaladt a buborék és bugyogott nagy bugyogással a közepén.

Ebben aztán szétmozgott a gyűlés.

Vasárnapi este.

Vasárnap estére beállott a gép a Pelle István Kóczos atyaflság rakásai közé. Csak csúfolni lehetett volna asztagnak a hét csomóba rakott életet. Annyi azért mégis volt, hogy a cséplőgép elbújhatott, az elevátor Jankó nyaka meg szabályosan kimaradt közűle. A túzesgép,. hideg füstös Vasdarab a tarlón fekleftedett és a tűzön vizen élő hasából fiavékony kémény nyu- LoJ.t ki az égnek. ?