Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés
Zerdahelyi József: A géplés — Még eddig szokásba nem volt. í — Olyat még nem hallottam, géplésbe nyilat húzni. — Mert kaszálásba nem mondom, de géplésbe. — A kaszálás is más, a géplés meg megint más. í — Nem egyforma dolog. így hullott a beszéd, de elhallgatott hamar és Peti is gondba csendesedett. Pedig hát nem is volt abban semmise, a sorsra bizni a géplés rendjét, ha nem volna a magyar paraszt dere-; kában az a csont. A gerince. Akár a veres gyűrű vesszeje, egyenes és az idei hajtása csak olyan kemény, mint a harmadmadévi. így aztán csak ott marad az állítás ahol eddig volt, igy aztán csak ott marad a falu, ahol eddig volt. Egyforma já,rás kell ötszáz évtől az egy végitől a más végéig. Nem nyúlik semerre, igaz hogy nem is húzódik össze. Két dolog van csak,, ami megmozdítja. A virtus az egyik. Ha a szomszéd megnyujtja az ég felé a házát, az nem hagyja nyugodni az embertj Az uj pap a másik. Olyafn öröm az uj pap, nincs általánosabb. Ha aztán nem alszik, uj veretet hoz a torony tetejének, uj fedelet a plébániának, kerítést, ólat, no meg egyéb okosságot. De a harmincadik vasárnapra elöregszik és összeszárad a hatalma, akár ha aszalóba járna. ( De hát azért mégis nagy a magyar falu lelke. Ha nehezen) lép is, csalt attól van, miért megszűri, megforgatja az új igét1 Ha aztán befogadta egyszer, akkor Isten napja alá tartja, öntözi, hizlalja soha el nem m utóra. És viszi tovább ezeresztendős titokba. A decis üveghez járultak a bíró elé. Egyenként. Nehezen indult, noszogatták, egy a mást, csak aztán kezdődött. A száraztestű, inges gatyás magyarok állva fogadták magukba a* zsidói kézről került vizet. — Adj Isten — köszöntötte az első porciót öreg Pelle János. Kezébe vette az italt, nekitartotta sovány világnak, hunyoritott, aztán a szájához lopta a hosszú nyakú üveget és hirtelen olyat billentett rajta, hogy egy loccsanásra a torkába, szaladt mind. így csinálta utána a Lobbi is, csak Pelle Peti húzta előbb a szemére a kalapot és úgy igazodott iváshozí. — Rendelet is gyött a rekvirálásról — mondta sa bíró a foga közül. i 1 í ' — Gyött ? — Gyött. Köblöt hagynak az emberre, lasszonyra két vékát, (gyerekekre egyet... — Hát a malacra... — Meg vetni — háborgott ritka szóval a gyűlés. — Arra uj rendelet gyön... — Maximálás ? — kérdezte fel valaki.
