Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Magyar zátonyon
Tichy Kálmán,: Magyar zátonyon árának, 58. ft. 50 krajczárnak nyugtázása, szept. 21-ről újabb 27 példány áráé. Közben egy külön rávezetés: „Czékus István 1 pld. fizetett 1 ft. 50. kr.“ Czékus püspök mellett az egész névsor, 70 emberről, az akkori Rozsnyó kultúrtörténetének érdekes dokumentuma, de felsorolására itt nincs terünk. Szept. 10.-ről kelt Sávoly Nándor rozsnyói könyvkötő számlája 500 példány fűzéséről, 30 forint összegről. Szept. 12- én Kovács Mihály nyomdász köteles példányok számára kér 5—6 darabot, mivel ezekben hiánya van. Szept. 14-én Hirháger Károly pesti könyvkötő küldi be 20 frtos számláját tiz kötetnek félpergamen kötéséről, fölül arany metszéssel. Ezek a diszkötéses példányok bizonnyal tiszteletpéldányokként mentek nevezetesebb cimekre, melyeknek igyekeztem utána nyomozni a kétszázon felüli nevet regiszterbe foglaló összesített előfizetők jegyzékében, csak egy a baj, — annyi ott a törlés, kijelölés, aláhúzás, kipipálás, hogy a végleges eredményen szinte lehetetlen eligazodni. De a cérnával egybefüzött ivek külső boritó lapján van egy ceruzás névsor, apró betűkkel, szinte elveszve az összeadások, feljegyzések sokadalmában s ez a névsor éppen 11 nagyobb nevet tartalmaz. Egyet vagy ki kellett belőle hagyni, vagy egyvalaki nem kaphatott pergamenkötésü díszpéldányt. Mert kék-piros áthúzások itt is vannak, s három név maradt áthuzatlan: Andrássy Manó, a vasgróf, Betlér akkori ura, akinél tett utolsó látogatása volt Mikulik tragikus halálának oka, aztán Brecz, az apósa és Radvánszky földbirtokos. A többi nevek: Nátafalusy, Püspök, (Schopper) Trefort, (akkori kultuszminiszter) Pauler, (akkori ig. ügy. miniszter;) Szilágyi egyetemi könyvtárnok, Czékus, Ipolyi (Árnold, a történész) és Rozsnyó város. Meglévő levélfogalmazványokból kitűnik, hogy Fraknói Vilmosnak (akkori akadémiai főtitkár), Kaczvinszky Viktor jászói praelatusnak is küldött tiszteletpéldányokat s lehet, hogy a fenti névsorból törölt pár nevet ezekkel cserélte ki. A rendkívül szerény, szinte alázatos hangon tartott kisérő levelek közül egyet közlök, melyet Pauler Tivadarnak irt: „Kegyelmes Uram! Köztudomású lévén, hogy Nagyméltóságod a tudományos kutatás minden kisérletét nagybecsű figyelmére szokta méltatni, bátorságot vettem magamnak „Magyar Kisvárosi Élet 1526—1715“ czimü most megjelent munkám egy példányát Excellentiádnak mély tiszteletem jeléül felajánlani és oly alázatos kéréssel idezárni : miszerint azt kegyesen elfogadni méltóztassék.
