Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: A géplés

Zerdahelyi József: A géplés

— Összedől.

— össze.

— Ki

vóna ökrös?

— Kevés

van, hogy rákapott a falu a fuvarzásra.

— Akkor

meg jobb a ló.

— Pénzessebb.

Pelle István felső a számadáshoz látott:

— Pelle

sógor egy, Farkas Jani kettő, a komája három... Pápista Egnácz beleparancsolt a szavába:

— Szedjétek

össze az ökrösöket. Hétét. Oszt rezervába állítani. Megértetted Pesta.

— Értem

— szólott vissza az éccaka vastag ember hangon.

— Egy

deci a sok beszédre rájár.

— Rá.

— Ki

megy el? — kérdezte a gazda és valami apró csörgött a marka közt.

— Elmehetek

— nyulott ki a sötétből Varga Laczi dagadt tenyere, aztán hallani lehetett a nagy csizma taposását az udvar felégett földjén. Még a kis kapu csikordult a nyitástól. Aztán darabig csend és sötétség szuszogott a gyűlés közt.

— Hol

kezdjük! — mondta Pelle Péter, a fiatal.

— A

géplést?

— Azt.

r

— Legjobb

a felső végén, onnan mindig a fejtnek' megyen az állítás.

— Könnyebb.

— Kézhez

állóbb.

Pelle Peti kötőzködött:

— Akkor

én megint utóra maradok.

— Hát,

oszt mi bajod tőle?

— Hát

semmi, csak mégis, a madár is többet gazol benne1, az eger is jobban megfúrja, meg hát pénzér szedem a lisztet...

— Nagy

valami, máskor is úgy vót.

— Úgy,

aki előbb sorol, ad a többinek kölcsön.

— Vót

— berzenkedett Peti — de az osztó igazság az vóna, ha egyszer alúl, másszor felül indulna az állítás.

— Azért

nem szállónk perbe.

— Meg

uzus is van , — szólogaltak az emberek.

— Van.

Kigyelmednek, aki mindig felülre rakodik, de nekem nincs. Én kimondom világosan, én perbe szállók, ha akarmi lesz is.

— Csend,

a kutyateremtésit — csörditett közéjük a biró —

tán hajba mentek. Ide hallgassatok he! Ha nem lesz egyességes állítás nyilat húz a falu. > i

— Nyilat?

— riadt meg vagy két ember nyelvéji.