Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Magyar zátonyon
Magyar zátonyon Adatok Mikulik József életrajzához Putsok, akit immár mindketten elparentáltak leveleikben, korán elhalt. Mikuliknak egy iglói jóbarátja, Vandrák Gyula, iglói tanár, ottani előfizetőgyüjtésének teljes fiaskójáról számol be. Ö egymaga maradt aláíró; többek közt „egy gömöri embert szólítottam fel s az sem akart előfizetni, azt hiszem a mint ismerem, inkább elferblizi a pénzt, vagy elissza, mintsem könyvet vásárolna.“Szintén egy típus, mely nemcsak 1885-ben szerepelt... A kis pénztári naplóban sokasodnak az apró tételek és május elejével megnyitja benne a „Végleges kiadások“ rovatát, mindjárt az első tétel „Kovács Mihály nyomdásznak 100.-ft.“ Pár napra rá KI ősz György akkori pesti cinkografusnak fizet klisékért 19 ft. 41 krt, a számla is megvan, benne egyik tétel azt mondja, hogy „a tornyot át kellett rajzoltatnom, az átrajzoltatás 3 írtba került“. Erősen sejtem, hogy maga Mikulik rajzolta meg a városi őrtornyot, mely kötetében reprodukálva van s hogy át kellett rajzoltatni reprodukció alá, az valószínű, mert egyéb kis rajzai is vannak itt a hagyatéki csomagban s ezek kvalitásai nem állanak egy fokon a történész kvalitásaival. De szeretet, elmélyedés és áhitat annál több ragyog belőlük. Kötete administrációjának leglázasabb munkájában sem tett le arról, hogy nagyobb városba jutásának útját egyengesse. Júniusban Abafy Aurél szegedi kir. közjegyző s kamarai elnöktől megtudja, hogy oldala mellett egy helyettesi állás üresedésben lesz. Érintkezésbe lép vele s talán már a legjobb reményekkel volt, mikor Abafy julius 11-én kelt levele tudatja, hogy helyettese, akit a bácsalmási közjegyzőségre első helyen kandidáltak, nem lett kinevezve, nála marad s igy Mikulik a kilátásba helyezett állástól elesik. Nem első és nem utolsó csalódása volt. Erős lelke ezt is kibírta és dolgozott tovább, ott, ahová a sors kötötte. Iratai között az első nyom, amely a kötet megjelenéséről szól, Acsádynak aug. 1. keltezésű levele, melyben a mű megjelenéséhez gratulál, megjegyezve, hogy „igazi élvezettel olvastam s belőle igen sokféle okulást nyertem. A történelem olyan ágát világítja meg, mely magát az ország történetét is érthetőbbé, világosabbá teszi.“ Közli, hogy szeptemberben Koritniczára készül s nagyon szeretné, ha találkozhatnának. Erre nézve rövid utiprogrammot ad s azon reménnyel zárja sorait, hogy rövidesen láthatják egymást Poprádon.Egy kézbesítő névsor-iven szept. 9-ről kelt 39 példány (3)
