Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Tamási Áron: A vándor megkisértése

A vándor megkisértése

Tamási Áron nagy könysikert ért regénye „Ábel a rengetegben“. Ebben a novellában a regény hőse él tovább és benne vándorlásainak egyik epizódja fonódik tragikus embersorsok köré.

Immár második napja vándoroltam a kutyámmal s most ott álltam egy mezőben.

Szép és könnyű dolog azonban fiatalon a zsendülő tavaszi mezőben állni, de annál nehezebb u& elindulni onnét, hogy az az ut a leghelyesebben vezessen a kitűzött cél feléi. De én jólélekkel mondhatom, hogy megtaláltam az felindulásnak ezt a módját, ami más szóval azt jelenti, hogy ismét gyalogszerre határoztam magamot.

— No Bolha — tudattam a kutyával is a döntést, — jól levizsgáztunk mindaketten s most menjünk a bizonyitványnyal.

Bolha felállott örömiben s a két első lábát a hasamra tette. Láttam róla, hogy most, miután eleget tett a természeti követelményeknek, megint az én jóbarátom, testben s lélekben egyaránt. Ez a kedvemet s a bizodalmámat mégjobban megacélozta s késedelem nélkül elindultunk. S mivel leginkább célirányosnak a vasúti vonal mutatkozott, hát ahhoz igazodtam. Félháromnál még a bak'ter nagy óráján sem lehetett több s úgy gondoltam, hogy ha az Isten megőriz különösebb bajtól, akkor setétestig a gyaloglásnak vége nem lesz.

S úgyis lett, ahogy számítottam : estig egyet mentünk minden baj nélkül s még a sötétség leereszkedése után is igen legalább légy órát, mert falut csak álékor értünk. Falura azért volt szükség, mert sem a hűvösség miatt, sem az erdélyi helyzet zavarossága miatt nem akartam a szabadban tölteni az éjszakát. Az ember azonban sohasem tudhassa, hogy az ördög hol kisérti meg valakinek a képiben. Ezt azért mondom, mert engemet a faluban ugyanvalóst megkisértett^ Ezalkalommal egy leány képiben jelentkezett az ördög, s a dolog úgy történt, hogy én bémentem a faluba s ott is bé egy szegényebb gazdához, akit éppen az udvaron találtam, amin(t egy lámpás mellett fát aprított.

— Vándor vagyok, nagy reményekkel — mondottam neki, — s arra kérném szépen, hogy az éjszakára adjon nekem s a kutyámnak szállást.