Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Zapf László: Darkó István
2apf László: Irodalmi arcképek re komoly irodalmi értéket képviselnek. Kérdés már most, hogy vájjon kiteljesedik-e Darkóban az elgondolási készségéhez méltó regényírói technika, vagy pedig alaptermészete, hogy csak a rövidebb epikai formát tudja uralni. Darkó jelenleg 31 éves és mi azt hisszük, hogy minden lehetősége megvan arra, hogy regényírói technikáját kiteljesitse. Van azonban Darkónak egy másik problematikus oldala is. Ez Darkó stílusa, amelyről még ma is igen nehéz végérvényes és biztos véleményt alkotni. Első novelláinak nyelvében tagadhatatlanul sok szabódezsői reminiszcencia van. Vannak oldalak, ahol csak úgy hemzsegnek az ilyen mondások: „Nagy tapsot bókolt feléje az egész terem...“ — „Nagy könnyekbe szégyelte magát...“ — „Hiába csurgott a fára eső, napfény, em< berarcok...“ stb. — Állandóan balanszirozik az egészen egyszerű és nehézkességig komplikált stílus között. Erre legjobb példa, ha összehasonlítjuk a Zúzmara egyszerű, néha szinte monotonná egyszerűsödő nyelvét a Szakadék komplikált mondatfüzéseivel, melyben rengeteg ilyen fölösen képletes kifejezés van: „A gondtalanság és úri könnyelműség csillogó uniformisát Mihály már akkor átcserélte a töprengő befeléfordultság elpiszkolódott és megszaggatott szürkéjével.“ Az ilyen kifejezések aztán fárasztóan hatnak oldalakon keresztül. Darkó stílusát leginkább igy nevezhetnénk, hogy problematikus, mely néha különös egyéni izt és zamatot, néha viszont nehézkességet kölcsönöz sorainak. Ez a problematikusság onnan ered, hogy Darkóban két magyar táj stílusa, két magyar vidék élete él. Neki erős székely gyökerei vannak, viszont egészen megotthonosodott már a szlovenszkói magyar talajban is. De életstílusában, valamint nyelvében benne van a két táj ellentéte. Mondatainak különös csattanó lendülete a székely nyelv tömörségéből való. Különösen az egymást ugrató és egymásba feszülő párbeszédekben érezni erősen a székely izt. Viszont nem a székelység életét Írja már meg, nem él abban. Azért olyan művészi tisztán stiláris szempontból Szép ötvöslegény cimü regénye, mely Erdély földjén, Kolozsváron játszódik le és melynek történelmi elmultságába gyönyörűen beleillik a sok archaisztikus, maradványt tartalmazó székely nyelvhasználat. Viszont van sok olyan részlet írásaiban, ahol a székely Ízzel beszélő szlovenszkói magyarok különösen hatnak. Amit stílusában úgy érezünk fel, mint valami sajátságos, a sorok között meghúzódó darkói nyelvarómát, az minden erejével és gyengeségével e nyelvi dilemmának a lenyomata. A művészetelmélet tanulsága, hogy tulajdonképen minden művészet és a művészetnek minden külső sikerültsége belső ellenmondások feszítésének a kilököttje. Ha tüzetesebben megvizsgálnánk, minden nagy nyelvmüvésznek van valamilyen nyelvi elesettsége. De
