Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Mondotta: Pusztai Józsefné kondásné

Mondotta: Pusztai Józsefné kondásné

mindig megvan annak a lehetősége, hogy a belső feszitő erők egy kívülről a harmónia netovábbjának látszó valamivé egyesülnek. Ez a lehetőség a Darkő nyelvi fejlődésében is megvan, mely az említett kisebb döccenők dacára általában véve erősen kifejező, tömör és lendületes költői nyelv. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fejlődés folyamán az ellentétek kiteljesithetik, szétvethetik, de ugyanúgy változatlanul a mai formájában is meghagyhatják ezt a problematikus nyelvet.

Mindent összevéve látjuk, hogy Darkó István a nehezen induló, főleg nagy lendítő tehetségek híjában szenvedő csehszlovákiai magyar elbeszélő irodalom legtehetségesebb képviselője.

ZAPF LÁSZLÓ

Mondotta: PUSZTAI JÓZSEFNÉ kondásné.*

Még azt mongyák, hogy egy úrnak legyek felesége, El is készítettek engem a szörnyű menyegzőre, Legyen meg hát iédesanyám a te kívánságod, Most készítik vijolaszin menyasszonyruhámat.

Kérdi anyám, mér búsulok, mi a bajom nékem? Hulló virág az én nevem, nem ápolnak éngem.

Én is v&ótam egy, tavasznak kinyílott virágja, Kár vaőt éngem, iédesanyám, szülnöd e világra. iÉdesanyám, jánypajtásim gyászba őtözzenek, Vőlegényem karom hejett vigye keresztemet, Vőlegényem karom hejett vigye keresztemet, Te meg anyám hótom után tarcsd a mennyegzőmet. iÉdesanyám, gyujcson gyertyát vasárnap estére, Koporsót is csináltasson márványfedelével, Koszorút is tégy fejemre, ha eljön az óra, Jöjj hát ide ’édesanyám, tégy a koporsómba.

Ortutay György „Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény" cimü népköltési gyűjtéséből. Megjelent a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadásában Szeged, 1933.