Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése

Lányi Menyhért: Saulus megtérése — És volt veled más is, aki hallotta, amikor hirdette ?. — Ott voltak mind az Ur templomának szolgái, a szin­­hedrion szolgái és szolgálattevői. Sokadalom volt, aldk meg­­botránkoztak szavainak hetykeségén és szentségtörésén. A fővádló (szemei felcsillantak és a győzelmitudat fellobbanó lángja áthevült a fiatal Saulus szemébe is, aki megizmosodott az örömben. — A hurok megfeszült — gondolta nagy örömmel és már látta a vád súlyával tehetetlenül birkózó «prófétát» hetven kemény arc szigorúsága előtt összeroskadni. 4. És Saulus látta őt a szinhedrion színe előtt, megkötözött kezekkel, amint hetven kemény arc mered feléje és kérdések rejtett hurka kapkodott feje után, de ő hallgatott. És .látta őt a részeg tetrarcha előtt, amint a Jochanán halála miatt nyugtalan zsarnok menekülve hárítja el magáról az uj gyil­kosság súlyát és ő dacosan és magába zártan hallgat. Éslátta őt megkínzott testtel a főrómai törvény termében, amint a fel­szabadított rabszolgából titokzatos okból királlyá lett, tétova ember fürkészve keresi szemében a bűnt és hallgat. És nézte a szemét, amely meggyötört ember szeme volt, amely nem keres menedéket, hanem alázatos szeretettel szánja vádlója tétováját. — Ez a keményebb Ezsajásnál is — gondolta ámulva Saulus, mikor nézte a szemeket, amint a vádló tömeg kiáltása hangzott feléje. — Ez szeretni tud, amikor halálba küldik is, de ez a szeretet céltudatos, ez a szeretet még nyugtalan éjszakákat fog okozni a vádlóknak1... ez a szeretet ölni tud... De miért nem védi magát ? — Te vagy-é Izrael királya ? — kérdezte a helytartó, amint a tömeg heve végre vádba hajszolta. És ő megszólalt a nagy csendben : — Te mondád. Af tömeg haragosan zajong, mert e kitérést már állításnak veszi, a főrómai elfordítja felőle kinzott arcát, de Saulus átremeg az izgalomtól. — Ó, a dacos, megátalkodott, konok biztonság... Nem ta­gad, nem is tagadhat, hiszen egyetlen nemmel egész élete müvét döntené porba... ö tudja, hogy a kereszt vár rá, éppen ez a biztonság ad erőt neki. Mintha csak éppen kikönyörögné vádlója kezéből a megváltó keresztet, amely úgy kell néki egy élet sóvárgása után, mint az éhezőnek a kenyér. Igen,, ez tudja, hogy meg kell halnia, mert kiontott vére izmositja az eszmét, amit útnak indított. Az pedig ott, ki vádlóként áll véle szemben, otromba és tudatlan bizonytalanságában této­vázik, mert az Ur elhomályosította értelmét. Pedig ujjongva

Next

/
Thumbnails
Contents