Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése
Lányi Menyhért: Saulus megtérése kellene a kiáltó néppel szemben szabadon engednie, hiszen szövetségest kapott benne, aki a szoros pántot akarja szétrepeszteni, ami kemény keretbe szorítja Izraelt, hogy elkülönüljön az ő pogány birodalmuktól... Saulus nem érzi az örömötv amivel felkészült e várt látványra, inkább valami nógató ingert, hogy odamenjen a vakságban kapkodó vádlóhoz és fülébe súgja a titkot, amivel egy csapásra felszabadul a véres Ítélet súlya alól. — De nem lehet — erősiti magát — ez a vaspánt a Törvény és a Törvénynek véráldozat árán is diadalmaskodni kell. j. ; i ; ; í ' í;í ? Már menne, elhatározottabb, céltudatosabb akarattal, de még visszanéz azokra a szemekre, amikben a halálos Ítélet visszhangja úgy tükröződik, mint a legnagyobb húsvéti áldozat átszellemülése. És Saulus meggyötört lélekkel távozik a márványteremből, abban a biztos hitben, hogy a tömeg nemsokára megindul a Koponyák hegye felé a véres látványosságra. És nyugtalanságát átviszi a papok termébe, ahol serény kezű szolgák hárfákat, cintányérokat és dobokat keresnek elő, a nagy vigadozásra, mert Izrael nagy ellenségtől szabadult meg. De fürkésző lelke nem tudja eloszlatni magáról a nyugtalanságot és az örömben zajló sokaság mámorában nagy szánalmat érez. — Kár volt megölni. Ezzel a hittel, biztonsággal és-elszántsággal Izrael élére állhatott volna. Micsoda tűzzel harcoltak volna a zeloták, ha ilyen elszánt vezér parancsolja harcba őket ? Milyen erőt adott volna a harcosoknak halálra-szántsága, milyen biztonságot hite ? Az ilyen vezér kemény akarata fél győzelmet jelent. Valóban, Izrael királya lehetett volna, ha célkitűzései nem estek volna oly messze a nép vágyaitól, amiket nagy vezérei iránt táplál. Izrael királya... és keserűen elmosolyodo.t, mert arra a táblára gondolt, amit a papi megbeszélések mélyén kiterveltek és amit gúnyként szétroncsolt teste fölé szegeznek majd a keresztfára. (Folytatása a júliusi számban.) LÁNYI MENYHÉRT
