Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése

Lányi Menyhért: Saulus megtérésé

lánja után kutat.

Azután az asszonyok lehordták az étkezéshez szükséges edényeket és miként megiratott, az étkezés befejezésével elmondották a hálaadó • imát, amikor is a farizeusok feltűnő hangossággal szólították az Egek urát — áldassék az Ö neve —. És a lelkek átadták magukat a bor és szavak hevítő gyönyörének. És akkor Menuchim ben Ghananja, hosszú fészkelődés után, ajka körül még élénkebben kiviruló gúnyos mosolyával beszélni kezdett:

A minap ritka tekercsek között kutattam, amiket a rabbanok bizonyára bölcs cél tudatossággal nem elemeznek a tanítványok előtt. Babiloni tekercsek voltak és találtam bennük egy formás példát, amely megérdemli, hogy a tanulóifjak leikébe véssük. «A farizeus halála» volt a cime.

Kissé riadt és tétova tekintettel nézett rabban Gamaliel arcába, de amikor látta, hogy a nagy rabbi türelmesen hallgatja, a farizeusok felé villanó mosollyal, még nagyobb bátorságra kapva folytatta:

— Szó szerint idézem, ahogy a tekercsek minden bizonynyal bölcs írója azt megírta. »Meghal a farizeus. Szája megmered a félig elmondott imában és arcára örökre rádermed az ijedelem, minő büntetés fogja érni odafent, amiért végig nem mondotta az utolsó imát. És lelke a fél ima utján kiszáll a riadt kapun és remegve felrepül az Ur színe elé, aki éppen törvényt tesz égi bírósága élén. És mindentlátó tekintetével ránéz a farizeusra, aki még nem tudja, hogy meghalt és riadtan kapkod nem lévő köntöse után, hogy elfedje arcát. Ám megiratott, hogy halál után nyílt ábrázattal álljunk az Ur színe elé és a farizeus, minthogy köntöse nem lévén, legalább tekintetét függesztette lábai elé, ahogy azt a Földön megszokta« És az Ur követelő szavakkal kérdezte :

És a farizeus remegve válaszolta :

— Mi voltál és mit tettél a Földön?

— Farizeus voltam és egész életemen át imádkoztam. Neímcsak a törvényben előirt imákat mondottam napkeltétől napnyugtáig, hanem akkor is imádkoztam, amikor más dőzsölt, bort ivott, vagy asszonynak örvendett. És imádkoztam napsütésben és esőben. Imádkoztam belső szobám mélyén és a nyílt piacon falnak fordulva, hogy a napsütés és mások zsivalya ne zavarjon meg áj tatosságomban. És most is imádkoznék, ha meg nem haltam volna.

És az Ur haragvó szavakkal szólott le rá :

— Szamár! Mit tettél a szép élettel, amit ajándékoztam néked? Vagy azt hiszed, hiábavalóan ajándékoztam néked a napsütést, az örömöket, a bort és az asszonyt? öröm és bánat Tőlem ered és azért adtam, hogy a föld szülöttje bölcsen el