Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése

Lányi Menyhért: Saulus megtérése

ossza köztük az életét. Te pedig elfecsérelted adományom felét és imákat mondottál nékem, amik nem méltányolják az élet teljes tartalmát. Szamár — mondotta mégegyszer az Ur és székét haraggal elhagyván, odaszólt az égi bíráknak — ítéljetek felette !

Az égi bírák pedig összedugván fejüket az égi írások tekercsei fölött, sokáig böngészve hasztalanul, tétova szemekkel tekintettek egymás arcába:

— Mindenható Urunk szamárnak mondotta őt. Nem mondotta, hogy jó, azt', se, hogy gonosz, pusztán szamár. Minden bűnre előiratott a megfelelő büntetés, csupán erre nem. Az igazé a mennyország, a gonoszé a pokol. Ám ő egyik se.

És ismét összedugván fejüket, hosszan latolgatták, mígnem bölcs ítéletre jutottak és aképpen is cselekedtek. Hosszú kötelet feszítettek a mennyország és pokol közé és annak közepére kötötték a farizeust, aki ezután örök vágyban égett, hogy feljusson a mennyországba, közben örök rettegés gyötörte, hogy belehull a pokolba. így íratott meg az a babilóniai foliánsban».

Menuchim ben Chananja hátra dőlt és szemei sarkából gúnyos fulánkot eresztett a farizeusok felé, akik lángoló arccal, lehunyt szemekkel ültek ott. Mig elnyomott mosollyal, zavart tekintettel kerestek menedéket a szemek, Caddok, a farizeus szellemüző két reszkető kezét az asztallapra helyezte és tekintetét elhatározott támadással irányította Menuchim felé. De akkor rabban Gamaliel felemelte serlegét, hogy az aranyszínű bor megcsillant a fáklyák fényében és igy szólt:

— Bölcsesség van a borban! A szabadság bölcsessége, amikor áttöri a megfontoltság börtönfalait. Ezért Íratott meg, hogy a szenvedések emlékének estéjén, a húsvéti vacsorán négy serleget ürítsünk. Az elsőt, hogy lemossuk lelkűnkről a szenvedések súlyát, a másodikat, hogy felkészüljünk a szabadság vigadására, a harmadikat, hogy vigadjunk a szabadságnak, a negyediket, hogy megbocsássunk ama napoknak, amik csak szenvedést hoztak.

— Milyen bor ez? — kérdezte rabban Gamaliel elgondolkozva.

— Názáreti — felelte Saulus.

Akkor Caddok szellemüző haragosan összehúzott szemhéjakkal, felemelt karokkal kérdezte:

— Mi jó jöhet Názáretből ? Bor, amely fulánkossá teszi a gondolatokat és hamis tanok, amiket Jósua álpróféta hirdet...

Megbotránkozottan csapta össze kezeit és diadalmasan körülhordozta tekintetét a zeloták megbotránkozott arcán.

Feszült, alattomos csend volt. A szemek riadtan borultak el. Az arcokat, mintha korbácscsapás érte volna és a nyelvek bénultan dermedtek az imént még oly vidám szájak börtöné