Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Kovács Endre: Keresztapám
Keresztapám ni. (4) Vári nehéz nyögések között emelte fel a fejét s valamivel élesebben vágta vissza : — Az én házamban ne kiabálj, kölyök... Itt én vagyok az ur, nem pedig te... Tudom, hogy mit beszélek... Az a szőlő fúrja az oldalatokat Páskomban... pedig azt én kerestem össze, nem pedig ti... éhenkórászok... Közbeléptem. — Ne veszekedjenek — mondtam — nincs annak értelme. De már .késő volt. Sándoron kitört a harag. Egyik sértést a másik után vágdosta Vári fejéhez. — Maga kereste., hát keresett maga már életében valamit?... Lustálkodott egész életében, végigheverte a napokat s még azt mondja, hogy ő kereste.... — Elég — kiáltotta Vári dühtől eltorzulva. S most egyszerre azokat a haragos, veszett lángokat láttam lövellni a szemeiből, melyek olyan emlékezetesekké tették számomra a gyermekkoromat. A testi és lelki fájdalomtól lihegve emelkedett iszonyú kinok között félvállra a keresztapám és szakadtak ki belőle a parancsoló, dühödt szavak : — Elég... takarodj innen és be ne tedd ide többet a lábad... Nyomorúlt... Sándor fölszegte a fejét s már a kezében volt a kalapja. Félvállról vágta oda elmenőben: — Megdögűhet énmiattam, akkor se nézek feléje... Köszönés nélkül távozott. Utána jó darabig csend volt, csak Vári halk nyögése szólt bele a csendbe. Ültünk szótlanul. Vári ugyanabban a pózban, ahová roppant felindulásában felemelkedett s ahonnan most nem mert elmozdulni. Én hangtalanúl bámúltam feléje. Odakint tobzódott a nyár. Vékony sugárban szűrődött be kintről a napfény. Egy helyen megvilágította az arcunkat. Apró legyek donogtak szerte. Kint az uccán lágyan pezsgett az élet. A Dunáról az esti hajó tülkölt, de a nap még magasan állt az égen. A szomszédban a tetőt javították. Egyenletes, egyforma kalapácsütések és egy rokonszenves mély férfihang énekel: — Halovány őszi rózsa. Gyaógyitsd meg a szivemet... Ültünk és nem volt egymáshoz szavunk. Éreztem, most nem szabad szólnom, mert itt csak rosszabbithat a szó. Zavaros, bolond érzések keveredhetnek össze Váriban. Mint mikor
