Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány
Sebesi Ernő: Papírsárkány VI. Tanácstalanul nézett körül. Már az alkony titokzatos fátylaiba burkolózott a mező. Sehol egy mozgó pont. A kórház egy-egy ablakán át csak itt-ott szűrődött át egy gyenge fénysáv. Oly álomszerűnek tűnt az egész a diák előtt, de mert ugyanakkor minden kézzelfogható valóság volt, a diák nagyon megrémült. Az alvó öregember most már hátával feküdt az ároknak és álmodó ujjaival is biztosan kormányozta a sárkányt. A szél is hangfogóval muzsikált. A póznák zümmögéséből elpárolgott a máskor vonító szomorúság és fönt a drótokon, ahol egy másik sárkány holtteste lógott letört szárnyakkal, most a boldogság zengő harmóniái utaztak a végtelen beteljesülés felé. A kis diák futásnak eredt, de ugyanekkor egy szalmakazal mögött a pajtása tűnt föl, aki nagyokat lihegve ért ide. Egy szót se szóltak. A másik is rögtön megértette a helyzetet. Volt egy közös gondolatuk, hogy erőszakkal kicsavarják az alvó öregember kezéből a sárkányt. De néma tanácskozás után belátták, hogy ez szentségtörés lett volna. Szótlanul letértek az ösvényen és amikor visszanéztek az öreg Kleinódyra, akinek az arcát most kezdte legyezgetni a kibújt hold sárga reflexe, lelkifurdalást éreztek. Kísérteties látvány volt az öreg Kleinódy, aki a sárkány szárnyain keresztül most visszaálmodja magát az elrepült, régi gondtalan gyermekkorába. Sírni szerettek volna mindketten. Nehéz szünet után a később érkezeit diák mégis megszólalt: — El fogom vágni a spárgát és lehúzom a sárkányomat, de... de ő akkor is álmodni fog tovább... — Na és reggel, ha felébred és keresni fogja a sárkányt ?— meditált a pajtása. — Nemcsak a sárkányt fogja keresni, hanem mindent... — Mindent ? Hogy-hogy ? — Hát az álmait, az ifjúságát... — És mit fog látni ? — Semmit. A nyomorúságát és ezt a komisz vén életét. Dércsipett bölcsesség tükröződött a szemükben. Mindketten összeborzongtak, mintha a kiábrándulás halálszagú pitvarában lennének. A két diák mellére ráfeküdt a szomorúság és mintha az egész emberi lét minden sötét rejtelme fakadt volna fel előttük. A evikkeres még azt akarta volna mondani, hogy most először csapta meg őket a múlandóság jéghideg leheltet©, de összeszoritotta az ajkait.
