Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány
Sebesi Ernő: Papírsárkány A másik mélyet sóhajtott és amikor lábujjhegyen visszamentek az öreghez és siricsendben elnyisszantották a spárgát és annak a Kleinódy kezében maradt csücskét nézték, úgy érezték, hogy most mindketten bűnrészesei lettek volna egy rettenetes lélekgyilkosságnak, ha Kleinódyt az előbb felébresztették volna. És amikor a sárkány t egy pár ügyetlen eséssel az erélyes rángatódzások után ájultan lehullt, akkor, mintha a lelkűk is megfrázkódott volna. VII. Az öreg Kleinódy álmában bizonyára tovább fújta a latin névelőket. A két diák a mező széléről mégegyszer visszafordult az öreg felé és ebben a pillanatban az volt a meggyőződésük, hogy ők most előre érezték meg az öregedés s az elmúlás tragédiáját. És mintha könnyeik fátylán át nem is az öreg Kleinódyt, de saját magukat látták volna ott az út melletti nedves árokban, mintha rajta kapták volna magukat a haldoklás pillanatában. Lúdbörös háttal gondoltak az elmúlás élő mementójára és meg kellett, hogy tapogassák magukat, hátha csak álmodták az egészet ? 1 Arra nem is mertek gondolni, hogy az öreg Kleinódy ebből az álmából sose fog felébredni. Még sokáig, nagyon sokáig és egyre sajgóbb megdöbbenéssel nézték. SEBESI ERNŐ
