Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány

Sebesi Ernő: Papírsárkány

és könnyedén iramodott a folyosókon végig, a sok szaladgálástól erősen lefogyott és csenevész figurája egyre élesebben mutatta a fejlődésben megtorpant emberek kamaszkorában megmerevedett habitusát.

Mindszentek napján engedélyt kapott a főorvostól, hogy a temetőbe menjen a szülei sírjához.

— Nagyon köszönöm drága Gyulám, — mondta elérzékenyült hangon (általában most nagyon könnyen indult meg benne a sirás patakzó áradása, akárcsak gyerekkorában.)

— Ugyan ne légy gyerek — csititgatta a zokogó Kleinódyt a főorvos.

— De képzeld el, hogy nézne ki, ha a temető kapujában a régi kollégáimba ütköznék és egy pár fillért se tudnék nekik a markukba nyomni.

— Elég, ha elengedted nekik a háromezer kroncsis követelést — mosolygott rá a főorvos, benyúlt tárcájába és egypár huszfillérest becsusztatott a Kleinódy zsebébe.

— De idejében itt légy ám, Kleinódy barátom — fordult hozzá vissza az orvos.

— Rendicsek — nyugtatta őt meg kissé konfidensül Kleinódy.

Ezzel bement a portáshoz, akinek nagyon imponált Kleinódynak a szigorúságáról híres főorvossal való barátsága. A portásnak az utóbbi hetekben volt egypár komoly incidense a főorvossal és most arra gondolt a portás, hogy Kleinódy barátságát fogja felhasználni arra, hogy a szigorú főorvost kissé megpuhitsa a saját javára.

Egy kis snapsz is előkerült és Kleinódy, akit abstinenciára Ítéltek itt a kórházban, ahol még csak nem is álmodott itallal, most kitáguló szemmel és orrcimpával gyönyörködött a pálinkában.

Egyetlen slukkra lenyelte a finom áldást és csillogó szemmel somfordáit ki a portás ajtaján. De rögtön visszafordult, mert ott felejtette a botját. Mikor kezet szorított a portással, hirtelen meglátta magát a tükörben. Az első pillanatban az volt az érzése, hogy egy idegen arc meredt rá és csak aztán eszmélt arra, hogy amióta a szakállát levették, egészen szokatlan, sőt idegenszerü kifejezést kapott az arca. Úgy találta, hogy régi fiatal gyerekarcát kapta vissza ajándékba. Ez egészen megzavarta. Beszélni is akart róla a portásnak, aki ezt a látható zavarát félreértve egy újabb pohárkával kínálta meg Kleinódyt. ö gondolkozás nélkül ezt is felhajtotta és a szeszes nedű úgy járta át belsejét, hogy kábuló fejjel, és égő szemmel és szinte fuldokló torokkal köszönés nélkül perdült ki az ajtón.

V.

A kórház mellett a város felé egy széles mező hevert pár-