Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány

Sebesi Érnő: Papírsárkány

lagon. Kis diákok futkostak rajta. Az árok mellett egészen külön egy komoly külsejű fiú ült és a sárkányával bíbelődött. A fiú vastagkeretü cvikkert hordott. Kleinódy próbálta követni a sárkány lebegését, de olyan szédülés kínozta, hogy nem mert a magasba nézni. Odalopódzott a fiú mögé és nem tudta miért, de úgy látta, hogy ez nem is diák, hanem egy fiatal családapa, aki bizonyára spárgáért küldte gyermekét a közeli lakásba és ezalatt a gyereke helyett eljátszogat a sárkánnyal.

Véletlenül oda bökött a botjával az ajkához és igy látta, hogy a r égi heg még sose volt oly friss, mint most. Szinte sebnek fiatalodott vissza.

— Messze tetszik lakni? — kérdezte hirtelen Kleinódy a diáktól.

A komolyképü diák a váratlan kérdést nem hallotta rögtön az óriási szél miatt, amely a hangot minth'a ellenkező irányba vitte volna.

Ezalatt a sárkány kacérkodni kezdett a széllel és hirtelen esése miatt a diák nagyon gyors tempóban igyekezett azon, hogy visszagombolyitsa a spárgát. Ebben az igyekezetében hátrafordult a tarlón, úgy hogy egészen közel került Kleinódy arcához és most a pálinka gőze megcsapta a diákot. Ez még most se válaszolt, úgy hogy Kleinódy azt hitte, nagyothalló emberrel van dolga. Erre tölcsért csinált a két kezéből és úgy ordította a diák fülébe:

— Én ezzel a kevés spárgával is ellátom a sárkány baját! És szó nélkül, de nem minden erőlködés nélkül kitépte a diák kezéből a spárgát és boldogan nekilátott, hogy megfékezze a sárkányt. Szerencséje volt Kleinódynak. Egy kedvező szélroham oldalba kapta a sárkányt és szinte kéjes hullámokkal hegyszerü magasságokba lendítette a papírból fabrikált szörnyeteget.

— No, tetszik látni! — és szinte cérnavékony gyerekhangon nevetett fel örömében.

— A kis fiú el lesz tőle ragadtatva, hogy ilyen szerencsésen közbe léptem, — ujjongott. Most feltámadt régi hangja és most már önfeledt indulattal egyre jobban odaadta magát a játéknak.

A diák arra gondolt, hogy az öreg koldus valami bolond lehet és nem is zavarta meg Kleinódyt.

De Kleinódyval most hirtelen fordult egyet a világ. Ebben a pillanatban mái' régen elfelejtette, hogy a temetőbe igyekezett szülei sírjára. Most a világnak vidám arca mosolygott rá. Ujjai közt fürge mozdulatok dirigálták, Kleinódyban visszatért a boldog fiatalság minden rugalmassága és szinte mámoros hullámokba kergette a vérét az a tudat, hogy az eddigi rakoncátlan sárkány élete az ő akaratától függ. Már a levegő izét is másnak érezte, mint eddig. Madarak húztak el a feje fölött és régi