Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány

Sebesi Ernő: Papírsárkány

na. — És megint olyan furcsán sóhajtott. Szemeiben szerényen csillant meg egy késői megbánás.

Az orvos nagyon megsajnálta Kleinódyt és akkor már pontosan tudta, hogy mit kezd vele.

Be fogja fektetni a kórházba a saját osztályán, hogy véget vessen ennek a kamatmanipulációnak.

III.

így is történt.

Kleinódyt először a kórház konyháján foglalkoztatták. Sok baj volt vele kezdetben, mert sehogy se tudott leszokni régi, furcsa szokásairól. Folyton kéregető mozdulatba ugrott a keze és sok bajuk volt az ápolóknak, amig rendes embert faragtak belőle. Szakállától is megfosztották egy alapos tisztálkodási procedúra során és a főorvos most megdöbbenéssel látta, hogy Kleinódy régi arckifejezése: az a tompa és passiv tekintete a maga embrióképü merevségével szinte változatlanul és újra feltámadt.

Egy hónap múlva az irodába osztották be kisegítő munkára. Kórtörténeteket másoltattak vele, mert valami furcsa nevetésre ingerlő ízzel ejtette ki a diagnózisok latin neveit, melyeket a fejcédulákról olvasott ki különös szorgalommal. Napról-napra egyre több és több érdeklődéssel tanulmányozta a főorvos Kleinódyt. Csupasz, gömbölyű képét, tömzsi hordószerü figuráját, groteszk mozdulatait mintha megfagyasztották volna az évek.

De Kleinódy is kezdett önmagával foglalkozni. Érdeklődést kezdett tanúsítani önmaga iránt. Befelé néző szemmel gusztálta az életét. Álmában mind gyakrabban tért vissza a gyerekkora. Látta a híres ponnyját, a kis kocsit. De végeredményben az csak injekció volt. Napjait mégis csak szomorúan tengette.

A kórház kint feküdt a város végén a város kiemelkedő dombján. így most ősz felé rettentő szellők látogatták meg azt a dombot és egy szép napon Kleinódy egy csomó diákra lett figyelmes, aki mind sárkányt eregetett.

Kleinódynak nagyon megtetszett ez a diákraj és rögtön eszébe jutott a híres sárkánya, melyet úgy megcsodáltak annakidején, hogy nemcsak játszó pajtásai, hanem a felnőttek is irigykedve nézték.

— Te Gyula — emlékszel az én sárkányomra — szólította meg az éppen előtte elsétáló főorvost, aki hivatalos megbeszélést tartott a kórházi gondnokkal.

De megse várta, hogy a főorvos válaszra méltassa, gyorsan elszaladt, mert az egyik sárkány eltűnt az egyik pavillon kéménye mögött és Kleinódyt ez most mindennél jobban érdekelte. #

IV.

Máskor nagy fáradságába került a mozgás. Most ügyesen