Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány

Sebesi Érnő: Papírsárkány

amit egyszer egy sárkányeresztésnél akvirált magának, amikor egy mély árkon akart átugrani, megcsúszott és előrebukva felsebezte az ajkát.

— Szóval elnök lett! Hát gratulálok Kleinódy. Nagyon szép, hogy ennyire vitte l

— Miért magázol engem, kedves Gyulám? Nem mersz engem letegezni, amiért elnök vagyok? És újból felröhögött.

— Látod, Kleinódy — én nem vittem ennyire — terelte el a megszólítás körüli bonyodalmakat az orvos.

— Ja kérlek, Gyulám, tudod az én nevelésem, hisz emlékszel, a ponnyló, meg a kiskocsi... meg a sok csodálatos papírsárkányom, emlékszel rá édes Gyulám, — ezt még ti is respektáltátok, nemcsak azok a büdös koldusok, ott abban a poloskás aggápoldában.

Hirtelen körülnézett. Érezte, hogy eljárt a szája. Elvégre a szolidaritás ellen mégse lehet véteni.

— Nem szép tőled Kleinódy, hogy csak ilyen hangon beszélsz azokról az urakról, akik téged elnöknek választottak.

— Ajaj, édes Gyulám, van neked arról fogalmad, hogy egy ilyen elnökség mennyi bajjal jár. Képzeld csak el, nekem mint elnöknek hetenkint háromszor szabad dolgozni a városban, mert én vagyok a legelőkelőbb koldus és ilyenkor ha haza hozom a pénzeket, hát kiadom nekik kamalra.

— Kamatra ?

— Persze, hogy kamatra. Hát ingyen járjam le a lábaimat? Nézd csak Gyulám, milyen dagadtak a lábaim. Azok a lusták nem akarnak dolgozni, csak isznak, persze titokban.

— Furcsa a dologban az, hogy ők isznak és ettől neked dagadtak meg a lábaid. Sokat alkoholizálsz — förmedt rá az orvos. — Ezért dagadtak a lábaid.

— Á dehogy édes Gyulám, én csak sokat gyalogolok. Dehát belátod, ponnyn mégsem járhatok . Emlékszel édes Gyulám? — és furcsán sóhajtott most Kleinódy.

— Emlékszem barátom, de mi van azzal a kamattal ?

— Hát azzal bizony baj van. Nehezen tudják azok a disznók törleszteni a kölcsönt.

— Hallom, nagy a pénztelenség, csupa krízis, meg csőd, meg inzolvencia.

— Ez egy kicsit elégtétel nekem, mert én eddig mindig azt hittem, hogy csak az én apám volt az egyetlen ember, aki csődbe ment.

— És úgy mennyi pénzed lóg a barátaidnál? — sürgette a kérdést az orvos, mert egy pincér jelent meg előtte és jelentette^ hogy a bankett már megkezdődött.

— Hát lesz vagy 3000 korona. Dehát mi az? Te egyetlen operációért többet kapsz... Hej, ha én is orvosnak mentem vol