Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány
Sebesi Ernő: Papírsárkány gyonból egy betevő falatra való fitying sem. Szakálla közben megőszült, de a koldulással járó fárasztó strapákat szinte fiatalos könnyedséggel győzte. Világnézete és életszemlélete is derűs volt; egyszer a világ legtermészeteísebb hangján akarta a gyaloglóversenyre való benevezését elfogadtatni. A sportegylet vezetőségét még arról is biztositotta, hogy versenygyaloglás közben kéregetni is fog és dacára ennek az akadálynak, első lesz. Nagynehezen tudták erről a fantasztikus tervről lebeszélni. Kleinódy akkor érezte először, hogy a polgári élettel és a múlttal összefont szálai végleg elszakadtak. II. Egy nyári este a Városi Vendéglőben fényes bankett zajlott le Ezen váratlanul és természetesen hivatlanul Kleinódy is megjelent. Negyvenéves érettségi találkozóra gyűltek össze a régi kollégium öreg diákjai. Kleinódy a vendéglő ajtajában állt és egymásután szólította meg régi «kollégáit». Ezek nagyon meghökkentek egykori társukon, nagyon nagy zavarban fogadták a köszönését, a meghatódásnak a hulláma lüktetett bennük, amikor hirtelen a ponnylovat látták maguk előtt az emlékezés fátylán keresztül. A ponnyló mögött a cifra kocsira kezdtek emlékezni, amelyen Kleinódy úgy ült, mint valami kis herceg. Egyeseknek könny gyűlt meg a szemében, mások régi reminiscenciákat kezdtek felmelegiteni, de mindenkinek feltűnt, hogy Kleinódy az, aki a legkevésbé van meghatva, öt csak az üzleti része érdekelte ennek a találkozónak. Sőt talán arról is meg volt győződve egy optimisztikus rohamában, hogy az egész találkozó csak ürügy arra, hogy őt valahogyan szanálni lehessen. A régi kollégák, akik messze vidékről jöttek erre a találkozóra, belenyúltak a zsebükbe és erre Kleinódynak megoldódott a nyelve. Főleg a város tiszti orvosát tüntette ki a bizalmával. — Hát kedves Gyulám, mindent elmondok neked — avatta őt bele a titkába Kleinódy. Akik körülöttük álltak, főleg a pincérek — nagyon megrezzentek erre és úgy érezték, mintha a kicsi sárosi vár a nagy Montblancot szólította volna meg. A beszélgetésük halk suttogásba ment át, mert hát nagy volt a titok. — Bizonyára nem leszel meglepve — folytatta Kleinódy — ha elárulom, hogy én vagyok az itteni koldusok szakszervezetének az elnöke. Elvégre, ki legyen más , ha nem én? — Kleinódy felröhögött mint az olyan ember, aki tökéletesen meg Van magával elégedve. A főorvos a röhögés kapuján át észrevette, hogy Kleinódynak a felső ajkán még ott van az a régi heg*
