Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Sebesi Ernő: Papirsárkány

Papírsárkány

I.

Soha még furcsább embert, mint ezt a Kleinódyt!

Már a neve is milyen felemás.

Úgy kezdődik, mint egy rendes zsidónév, és mire befejeződik, hát egyszerre csak dzsentrisen hangzik. De ilyen se ide-se oda ember ez a Kleinódy.

Nemcsak a figurája, hanem az egész élete.

Gazdag vendéglős volt az apja, a jómódnak azzal a polgári glóriájával a feje körül, melynek főleg vidéken százszázalékos a fedezete. A kis Kleinódynak mosolygó, felhőtlen gyerekkorát szinte megirigyelték a kisvárosban. De ezen nem is lehet csodálkozni, mert más vendéglősnek is volt . fia, de az iskolába az mind csak gyalog járt, mig a Kleinody-gyerek kis ponnvlovoii ment az iskolába.

Úgy is tanult, mintha ő maga lett volna a ponny.

Neki voltak a legszínesebb üveggolyói, az ő futballja volt a legnagyobb és legszebb papírsárkányokkal is Kleinódy dicsekedhetett. Míg pajtásai csak szánalmas bukdácsolással tudták sárkányaikat a magasba irányítani, addig az övé előkelő, méltóságos lebegéssel kúszott a levegő láthatatlan lépcsőfokain föl a felhők kerítéséig. Az ő sárkányát nem kínozta asztma, az ő cifra sárkánya, nem kapkodott levegő után úgy, mint a többi.

De mire a kis Kleinódy felnőtt, a vendéglő csődbe ment, az apja meg a temetőbe és Kleinódy káprázatos múltja úgy elszállt, mint egy szappanbuborék és nem maradt más, mint a név.

A munkától általában irtózott, egyszer megpróbálkozott a markotányos mesterséggel, de egy jókedvű huszárhadnagy, — aki sokat mulatott Kleinódy gnómszerü figuráján és embrioformáju arcán, — egyszer rohamot vezetett a zsemlekosár ellen és akkor Kleinódy végleg hátatforditolt a tiszta munkának.

Kleinódy koldusnak csapott föl. Először a régi játszópajtásait, iskolatársait kereste föl, szemérmetlenül pumpolta meg ezeket és egyre kihagy óbb pirulással házról-házra járt kéregetni.

Az emberek a megdöbbenéstől szóhoz se tudtak jutni és egy ösztönös mozdulat, mely a szánalom, a mosoly és az undor kereszteződéséből született — rendszerint megnyitotta a pénzestárcákat. Hulltak a krajcárok és Kleinódy, aki uj és váratlan foglalkozását már külsőleg is jelezni kívánva, tragikus szakállt növesztett, hirtelen a legtekintélyesebb koldusok sorába emelkedett.

Voltak, akik csak amatőrkoldusnak tekintették Kleinódyt, akiről sehogy«« tudták feltételezni, hogy nem maradt a nagy va-