Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget
Dallos István: Tanulmány A'hosszú tő végi hangzók sok esetben minőségi változást is adnak a szónak, mig a szavak kombináló szóképzések folytán sok esetben érdekesen változnak meg, és ilyenkor fokozó erejű értelmet adnak. Például: ítkes ippensígvé ésőbb buzgóságossan jó étvágyú éppenséggel később nagyon buzgón rímisztő rémes Az igeragozásnak számos jellegzetessége van, melyek röviden az alábbiakban foglalhatók össze : A sziszegő hanggal végződő igék utolsó mássalhangzója sok esetben néma marad, mig az utolsó magánhangzó megváltozik. lesző kapó tesző cseleksző mondó leszel kapsz teszel cselekszel mondasz Az ikes és iktelen igék használata majdnem minden esetben hibás. Leggyakoribb hibák, melyek a népnyelv szabályaival ellenkeznek, a következők: eszek iszok alszok ugrok dolgozok eszem iszom alszom ugróm dolgozom A felszólitó mód egyes alakjait is sajátosan képezik. A parancsoló mód második személye igy alakul: halla ké ne busó kisírcs ki taníjja meg hallja kend ne búsulj kisérts ki tanítsa meg vacsorá meg vacsorálj meg Az it végű igék nehány érdekes változata: fájdíjja számíjja taszíjja elordíjja fájlalja számolja taszítja elorditja A jön ige alakjai a következőképpen változnak: gyüvök gyüsz gyün gyüvünk gyüttök gyünnek jövök jösz jön jövünk jöttök jönnek Hangsikkadás !fordul elő bizonyos esetekben, főleg a hat, hét ragok előtt: tóhat fordíhat taníhat tolhat fordíthat taníthat Nehány igének többféleképpen használt alakja van, melyek egy' formán gyakoriak. kő kőlle kéé tóm tudom tód tudod kell tudom tudod
