Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget

Dallos István: tanulmány A névragozás számos sajátosságát röviden az alábbiakban lehet összefoglalni. A birtokos rag, az a e sokszor egy j hangzóval bővül, miáltal a legtöbb esetben mássalhangzó torlódás áll be, mely sérti az idegen fülét: ablakja pitarja birójéké ablaka konyhája biróéké Egyéb esetekben hangzóelváltozás észlelhető: nekije házok kertyek tehenek neki házuk kertjük tehenük A névmások használatánál érdekes képzésekkel találkozunk, melyek igy váltakoznak: mink tik tíged itet tikteket iket tijed mi ti téged őt titeket őket tied mejenk tejetek mienk tietek amelik vélem véled véle mevelünk tévéietek amelyik velem veled vele velünk veletek ővelek velük A határozószók érdekesebb változatai a következőkben foglal­hatók össze: hun hunnan hunnét valahun valahunnand hol honnan honnan valahol valahonnan akarhun akárhol mindenhun sehun mőte more ittend ottand mindenhol sehol mióta merre itt ott amottand amott odabenn belő fölürrő alúró hátó níha bent belülről felőlről alulról hátul néha hátró kivő elő hátulról kívülről elül vagy máma mostand mingyá tennap hugyan ma most mindjárt tegnap hogy nagyobbán jobbára folvást , folyvást vagy a nevutók

Next

/
Thumbnails
Contents