Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget
Dallos István: Tanulmány hosszú hangzó ejtése, úgy az igéknél, mint a főneveknél és ragoknál. Ugyanez tapasztalható a mássalhangzók használatánál is, melyeket elnyújtva, hosszan ejtenek ki. A magánhangzók megröviditése, valamint a szavaknak hangzókkal való kibővítése érdekes sajátság e nyelvjárásnál és ami a legérdekesebb, ezt nemcsak a magyar, hanem az idegen nyelvből vett szavaknál is tapasztalhatjuk. Például : tízeset munkássajid könyvezik ékódorog ököröt tízest munkásaid könnyezik kóborog ökröt kalástrom klástrom Ugyancsak gyakoriak a rövidítések és hangeltünések is, melyek jellemző példái: mőte lány mé pejig tennap csiná vagdá szórna mióta leány miért pedig tegnap csinál vagdal szalma hód hama üst ótár hold hamar ezüst oltár Az igeképzésnél is sok sajátossággal bir e nyelvjárás, melyek a legkülönfélébb módon jelentkeznek, úgy hogy általános értékű szabály az igeképzés módjaira nem állítható fel. Nehány példa jellemzően mutatja az igeképzés furcsaságait: szakajtanyi bisztatnya hörpentenyi tottyan kunyerbóni szakítani bíztatni hörpinteni toppan könyörögni nyízzed nézd dögüjj meg nyirbónyi kecényi óckónnyi dögölj meg nyirbálni zsuppolni oldani harmatókogyik nedvesedik csókólonnyi csavarkonnyi csókolódzni csavarodni A névszóból való szóképzés, valamint a főnév fokozása gyakori és sajátságos kombinálással történik. Sorrendi példák: lassikán urficskám kiasszonka koronka—kroncsika lassan urfi kisasszony korona korona emberebb kutyább ember kutya A személyes névmás többesszám első és második személye igy változik: mink tik mi ti
