Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget
Dallós István: Tanulmány levő falvakban egyre otthonosabbá válnak olyan kifejezések, mint pl. okresný úrad, berný úrad, náčelník és épp igy az idegen, főleg szlovák szavak helytelenül való használata is dívik. PL „legimitácia“ (legitimácia-igazolvány). Az öregebbek azonban nem keverik a nyelvet és konzervatív módon ragaszkodnak az ősi kifejezési formákhoz. (Pl. a járási főnök helyett szógabiró.) A nyitravidéki dialektust, ha nem is lehet száz százalékos palócnak nevezni, — noha minden tekintetben jellemző palóc hangtani és alaktalan hasonlatai vannak — de azért e vidék nyelvjárása egyike a legérdekesebb palócos nyelvkeveréknek, mely részben mátyusföldi, a Csallóközön át rábavidéki és a Barson keresztüli nyugati palóc nyelvjárásban találja meg magát. A gyökeresen palócos hatás legerősebb a Zobor alján elterülő magyar falvakban és sok helyütt éppen a kiegyenlítő hatás hiánya következtében, az elszigetelődés természetes törvényeinek következményeként az idegen ajkú falvak közé ékelt magyarpalóc községekben akadunk olyan nyelvjárási típusokra, melyek tisztán őrizték meg sajátosságaikat. E falvak nyelvének önálló fejlődése arra vezethető vissza, hogy a magyar vidékekkel való közvetlen érintkezés lehetősége a minimumra csökkent és igy a típussá vált nyelvsajátosságok belső erőtől duzzadva szinte példátlanul fejlődve adták önmagukat. Természetes azonban, hogy e falvak lakóinak nyelvezetében a világháború sodrának zuhataga bizonyos eltéréseket okozott, melyek lehetnek érdekesek vagy egyéb tekintetben a fejlődés jegyét magukon viselő változások, de kétségtelen, hogy a palóc nyelvezet rovására mentek. így egyes helyeken az idegen szavak összevisszaságban való használata kezdett lábrakapni az utóbbi években, mig másutt fZsére, Pográny stb.) a hivatalos nyelv fogalmait keverik össze. így tipikusan érdekes nyelvkeverék keletkezett, mely azonban lényegében megtartotta ősi sajátosságait. A palócos nyelvjárás fészke Béd, Csiffár, Gerencsér, Ghimes, Kólón, Lajosfalu, Menyhe, Nagycétény, Pográny, Zsére, de a távolabbi magyar községek is erősen palóchatásu nyelvet beszélnek. Egy-egy faluban kialakult az évszázadok során külön kis nyelvsziget. Ezek az apró dialektusok érdekesen és kedvesen színezik a nyelvet, mintegy átmelegitik annak lelkét. Az aláfestés érdekessége oly mértékben emelkedik, amennyire távolodik a dialektus az akadémia megállapításának szigorától. Sőt megállapítható, hogy egy-egy falubán családok szerint fejlődnek ki dialektus-szigetecskék, melyek mint valami mezei kis virág hajtják apró, színes szirmaikat. így válik érthetővé, hogy amig helyenkint érdekes dialektus fejlődött a múltban, szőkébb körben olyan sajátosan jellemző szavak keletkeznek és mennek át később a köztudatba, melyek tarkítják a már meglevő dialektust és keretét adják az egyik legérdekesebb nyelvjárásnak.
