Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget
Dallos István: Tanulmány Az a nyitravidéki magyar-palóc nyelv, melyről az alábbiakban szó lesz, mint tiszta korallsziget a tengerben őrizte meg jellemző sajátosságait és majdnem teljesen megóvta tisztaságát. E nyelvjárás szókincse, eredetisége a maga nemében egyedülálló és éppen ezért nem érdektelen foglalkozni vele. A rendelkezésre álló nagy anyag alapján kimutatható e nyelvjárás sok sajátossága, ámbár lehetetlenség egy szükreszabott cikkben ezernyi érdekes változatát ismertetni. A hangok képzését illetőleg e nyeljárás nehány oly különlegességgel bir, melyeket a köznyelv nem ismer és éppen ezért a kiejtés úgy a zárt, mint a nyilt hangzóknál elütő és éppen ez adja meg a palócos kiejtés zamatját. Az a, á, é, hangzókat alsó nyelvállás mellett ejti ki, egyébként a i, í, u, ú, ü, hangzókat felső nyelvállással ejti, mig az e, é hangzókat bizonyos szavakban nem alsó, hanem közép nyelvállás mellett használja, és ugyancsak középnyelvállásnak ejti az o, ó, ö, ő hangzókat is, miáltal a beszéd érdekesen ható, dallamos, néhol elhúzott. Rá kell mutatni arra is, hogy a csavaros észjárású magyar-palóc beszédmodorában és mondatfüzésében is hü marad természetéhez. Bármennyiie is egyszerű dologról beszél, szereti a körülírást, ha pedig oly ügyben szólal fel, mely természeténél fogva komplikált, vagy melyben érzi, hogy nincs igaza, hosszú körmondatokba süllyeszti a lényeget, igyekezve azt úgy tüntetni fel, mintha az a legkevésbé sem érdekelné és különben sincs fontossága. Ilyen esetekben hosszú időn át beszél, mig kiböki a körülirt lényeget. Ez a meghonosult beszédmodor, eltekintve a magyar-palóc agyafúrt alaptermészetétől, talán arra vezethető vissza, hogy e falvak, mint kis cikiadok a tengerben mondhatni önálló életet élnek és igy magukban állván, bizonyos, csak lélektanilag magyarázható, óvatossággal párosult elővigyázatosság, illetve agyafúrtság fejlődött ki észjárásukban. A magyar-palóc nyelv érdekességeinek és különlegességeinek összeállításánál hasznos segédkönyv volt egy ismeretlen szerzőnek a „Nagycétényi nyelvjárás“ c. tanulmánya, mely főbb vonásaiban ismerteti az egyik érdekes nyelvjárást, kiemelve annak sajátosságait. * * A nyilt e, a szlovákos a, valamint a hosszú á kiejtése egyik legjellemzőbb, érdekes sajátossága e palóc nyelvjárásnak, akárcsak a zárt hangzók felcserélése és a mássalhangzók elütő használata. A dentipalatális ly helyett lágyan kiejtett / hangzó járja, mig az n a szótag végén többnyire néma marad, elenyészik. Két mássalhangzó torlódása esetén a kiejtés leegyszerűsödik, néha pedig más hangzó helyettesíti. E nyelvtani szabályokat kellően illusztrálják a következő sorrendi példák:
