Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Fórum - Darkó István: Szlovenszkó a kritika serpenyőjében
Kritika jelenség felé. Ez az egy helyből való kacsintgatás azonban helytelen perspektívát eredményez. Demjénnél ezt a helytelen perspektívát is meglátjuk azonkívül, hogy minden tehetség és tudás nélkül mer beleütközni olyan életjelenségbe, amelyet nem ért. így ez a „líra“ kettőzött görbetükör, amely a beléje ütköző sugarakat ferdén veri vissza. Demjén versei épen azért még csak nem is dilettáns versek. Tekintsünk el azoktól a követelményektől, amelyeket költőkkel, vagy azzá lenni akarókkal szemben felállítani szoktunk: hangulat, pontos vonalvezetés a hangulat mentén, kifejezés, struktúra, és okvetlen világszemlélet; próbáljunk ezektől eltekinteni Demjén verseivel kapcsolatban, erőltessük meg magunkat és csak a fehér lapot és a szavakat nézzük, vagy a költő szavai szerint (ami egyértelmű ezzel) „átlag elméleti alapon“ forgassuk a könyvet; akkor is, megdöbbentő azaz üresség, az a szintelenség, amely erre a 79 oldalra rányomódott a nyomdászok elnézéséből és szívességéből. A versírás kezd társadalmi szenvedély lenni. Ahogy megvan a pszichológiai oka pl. a sportőrületnek, úgy ennek a költséges és merész „sportnak“ is megvan. Érdekes lenne tanulmányozni ezeket az okokat. Ma olyan a versírás, mint a bárányhimlő, minden fiatal ember átesik rajta. De a bárányhimlő ellen van orvosságunk; a versírás ellen is... A Demjén féle versek egy dilettánssá lenni akaró kisvárosi véredényrendszer kesergése az átgázolt dombok előtt. De bűn is ez a könyv, mert a szellemi-onánia ingoványán a kisebbségi irodalom felelőtlenségeinek atavisztikus paródiáját adja. Lehet, hogy ez éppen egyetlen erénye. Ahogy vesszük. Én olyan értelemben, hogy megmutatja ennek az elterjedt szellemi bűnözésnek a fertelmességét, annak tartom. ILKU PÁL FÓRUM Szlovenszkó a kritika serpenyőjében. A budapesti Nyugat-ban Illés Endre tollából kritika jelent meg a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet legújabb kiadványairól. Négy könyvet tárgyalt’ le ez a kritika és nem sok jót mondott róluk.A Magyar írás, amely a szlovenszkói magyar irodalom tüzpróbát kiállt, számottévő, kritikai orgánumának tartja magát, ezt a négy könyvet hivatott, e1 ismert és (ezúttal kivételesen) Budapesten élő kritikusokkal fogja megbiráltatni, mégpedig négy különálló, egymástól független kritikában. Azt hisszük ugyanis, hogy ez a négy könyv nem ád elegendő alapot arra, hogy róluk beszélvén, összefoglaló képet lehessen alkotni mindarról ami a szlovenszkói magyar irodalom területén ezideig