Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Fórum - Darkó István: Szlovenszkó a kritika serpenyőjében
Fórum történt. Többről is szó van itt, mint erről a négy könyvről, amelyek közül az egyik a többi három mellett válóban súlytalan munka és másról is, mint a budapesti kritika szerepéről a kisebbségi sorssal küzdő magyarság irodalmi és kulturális életében. Először a magyar lélek különfejlődéséről kell tanúságot tennünk, amikor annak a kibogozásához fogunk: hogyan teremtsük meg e különfejlődés kétségtelen értékeinek a felhasználásával az egész magyar irodalom és szellemi élet összhangját és kritikai egymástfigyelését. ’ Gömöry János a Magyar írásban (I. évfolyam 8. szám) igen figyelemreméltóan beszélt arról, hogy a «szlovenszkói» jelzőt méltóan, találóan és kifejezően viselő itteni magyar irodalmunk előretörésének a feltétele: a szlovenszkói magyar lélek megteremtődése. Akármilyen szkepszissel kezeli is valaki ezt a kérdést, tény, hogy a szlovenszkói magyar irodalomtól erről az újfajta magyar lélekről szóló meggyőző tanuságtételt várja mindenki. A lényegében változatlan, örök miliő és a merőben uj életforma összetalálkozásából fakadó, valami olyan különálló magyar életérzésről és szemléletről szóló művészi képet, amely csak Szlovenszkó hegyei között és az<.k alján teremhet és fejeződhet ki.Ez a közeli jövő fontos feladata. Biztosra vehetjük, hogy a szlovenszkói magyar irodalom néhány legjobbja vállalkozik is a megoldásra. Mert nálunk sokkal mélyebb erők, feszülőbb belső energiák küzdenek a sokkal nagyobb külső ellenállással, mint azt a pesti kritikus szeme odaátról felmérhetné. Ezt a belső küzdelmet mit itt látjuk, tudjuk, érezzük, és éljük. Erről szólva, mit itt Szlovenszkóban szintén nem dicsekszünk avval, hogy irodalmunk valami fejlett, előrehaladott, nagyszabású lenne. De az a meggyőződésünk, hogy itt még mindig csak a kezdet legkezdetéről, indulásról és bátortalan első lépésekről van szó, amelyek folytatását sok körülmény nehezíti és akadályozza, de amely első lépésekben a mi szemünk mégis látja már a szlovenszkói magyar irodalom külön értékeinek a jelentkezését. Fejlett irodalomban, mint a pesti is, mindig megvan az a kritikai tendencia, hogy mérlegelésében a siker, az irói érvényesülés, a prosperitás szempontjai vezetik. Utóbb:' .megdöbbenéssel látluk, hogy nagynevű magyar írók félresikerült, könnyű munkáit a pesti kritika milyen egyöntetű magasztalással fogadta és ugyanakkor milyen kevés, vagy legalább is nagyon megoszlott elismerés fogadta uj, fiatal irók súlyos értékű munkáit. A kritika nem lehet tántorgó, irányvesztő, kiszolgáló faktor az irodalomban. Azt állítjuk, hogy a Budapesten készült könyvek nagy tömegével szemben a pesti kritika nem olyan szigorú, mint volt az uj szlovenszkói könyvekkel szemben. A Nyugat
