Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Kritika - Vass László: Morvay Gyula: Magamig ért a sor

kritika

Didergő Vágyódás ciklust (Késett vigasztalás ne légy, Bajlódunk az élettel, Ajándék ugarról, Gyerekemnek?, Megtaláltam a szívem, Tartsd meg a szívemet, Szomorú szavam veled, Didergő vágyódás) tartom a Morvay-költészet legmélyebb és legérettebb műveinek. (Idesorolom még: Egy percre hazaléptem, Valami elveszett a helyéről, A hídon elaludt egy lámpa, Temetés januárban, Ablakom előtt.)

Ahogy a vállalt nehéz harcban megtalálja Kedvesét, úgy kezd színesedni és elmélyülni költői hangja. A saját belső primár hangja! Ezt maga is bevallja :

Felmutatom megtalált szivemet.

Nincs vele bajom.

Lgy zuhol ez tovább is szegények sorsáért,

mint eleddig,

csupán más hangja is van: friss, elsődleges,

ez neked szól.

Az örökösen dühös vagdalkozások közben, jólesik az olvasónak, de a harcosnak is elérkezni a pihentető szépségekhez:

lásd meg, hogy minden zöldül,

lásd, fiatal vagy, halálkáré se gördül, lásd meg, sorsunk ajtaja zördüt,

takargatlak, hogy éljél, takargatlak, mint csillagot éjfél takargatja, ha fúj rabló szél

Boldog öröm rátalálni a sivárságban az ilyen tisztásra:

Sokasítsd vágyainkat,

legyünk tiszták, bízástól duzzadlak, mint a virágos rét.

Hallod, hogy zeng a levegő ? hogy habzik csókunk sistergése?

Minden napok veszejtő harcaiban egyre ritkábbak lesznek ezek a tisztás helyek, úgy élik közös életüket, mint két szélverte ember:

Aezn vagyunk magunké, néha aztán mennyire örülünk, hogy újra és újra megtaláljuk egymást!

Élete most már megoszlik a vállalt harc és a család között; néha a ma valósága összeroskasztja, mi lesz, ha megjön a gyermek is, vele a gondok özöne?

Minek sietnél mellém ?

Mostanában találtam meg magamat

és elég gondom van: meg kell magamat mutatni azoknak, akik még nem ismernek