Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Kritika - Vass László: Morvay Gyula: Magamig ért a sor

Kritikd

Ki kell építenünk a falusi könyvtárakat. Kulturházakat keli tető alá juttatni, ahol nemcsak a szokványos Gyimcsi Vadvirág és a Falu Rossza kerül színre, hanem üde előadások, ismeretterjesztő felolvasások a mai idők problémáiról s minél kevesebb politika kerül szóba, mert a kultúra már társadalmakat olvasztott össze s nemzeteket fogott egy kézben, de a politika csak elválasztotta a lelkeket s a lelkek szétválására a magyar különösen alkalmas.A

kulturális talajon való járás teljes biztosságát kell adnunk a falu népének. Jó könyvet, sok szeretetet, velük együtt érzést, mert most százszorosán igaz a mondás, hogy a magyarság sorsa a vidéki lelkek épségén áll, vagy bukik. Értük és velük kell dolgoznunk, hogy a magyarság kulturális színvonalának emelésével a gazdasági jólétet s igy az életérzés biztosságát is megszerezzük magunknak. Be kell vallanunk őszintén, hogy a mi falvaink kulturális színvonala még nem európai, de készsége meg van hozzá, hogy azzá legyen. A magyar faj életereje, a falunak a kultúra iránt való erős hajlama győzni fognak a lelkek és anyagi források válságán és a fölszínes technikai civilizáció mellett uj tápot kap a falusi ember kulturális szempontokból is, melyre egy nemzet további létét alapozni lehet. Ápolnunk kell a tiszta hagyományokat, mert ezzel öntudatunkat erősítjük, de hozzácsiszoljuk a mai élet értékes köveit is s e kettőből sajátos, őszinte kulturélet fejlődhetik falun, amely nemcsak a műveltségnek Potemkin-diszlete lesz, hanem sziklára alapozott jövő !

SZOMBATHY VIKTOR

KRITIKA

MORVAY GYULA: MAGAMIG ÉRT A SOR.

(Versek. 1933.)

Egy csallóközi faluban él, közel a harminchoz. Ez a második verskötete. Falun él, de a falu nem jelent számára menekülést, mint a meghalt bogdányi Mihályi Ödönnél és falusi életét nem szépíti idilli bukolikává, amint azt Bartalis János cselekszi az alsókosályi remetelakban. Morvay Gyula tanító... És jól tudjuk: Gárdonyi Géza tanító úr faluja menthetetlenül elmerült a zajló világválságban. „Negyedhold föld: zsellércsalád temetője, zsellérek egész birodalma“, így adja valóhűen Morvay a mai magyar falu keresztmetszetét. Ami aztán a pocsolyavizben, az összeroskadt kerítések között, összedőlt ólaknál, rogyadozó gerendák alatt, bablé-szegénységben történik, mindabból Morvay nem esi-